2004 augusztus első hetében a Gemenci-erdőben ültem egy dunaparti vadászház teraszán. Egyedül voltam, hiszen még nem kezdődött el a vadászszezon. Ekkor jutott eszembe ennek a kötetnek az ötlete: megkeresem közelebbi-távolabbi barátaimat, ismerőseimet, hogy válasszák ki kedvenc novellájukat, és írják le néhány mondatban, miért éppen ezt választották.

„Madarat tolláról, embert barátjáról” – szól a régi mondás, mely igaz. Ám embert nem csak barátjáról, de kedves novellájáról is meg lehet ismerni. Természetesen ez a választás a lehetetlenre irányul, hiszen nincs egyetlen novella, legfeljebb novellák vannak, melyekből egyet kiemelünk valamiért, de a másik három-négy ugyanannyit ér. Kisvártatva elkezdtek érkezni a válaszok. Jó játéknak tűnt az egész, hiszen nem lehet eldönteni, melyik a magyar vagy a világirodalom legjobb novellája, még akkor sem, ha ebben a kérdésben olyan közismert személyek szavaznak, mint e könyvben.

(A szerkesztő)