Neves kortárs írónk, költőnk jelen kötete tematikus elv szerint válogat régi és új versek közül. Az alcím témamegjelölése bátor, sőt, provokatív gesztus egy kortárs szerzőtől: hiszen azt nyilvánítja ki ezzel, hogy az „istenes vers” nem valami ósdi irodalomtörténeti fogalom, hanem ma is élő beszédmód illetve érvényes tematikus-műfaji kategória.

Természetesen ahhoz, hogy valóban élő és érvényes lehessen, a műfajt meg kell újítani: erre a szép és nehéz feladatra vállalkozik ez a kötet, amely elsősorban attól lesz izgalmas olvasmány, hogy több szinten is kizökkenti az olvasót az elvárásaiból – úgy is mondhatnánk, hogy felébreszti, sőt, időnként provokálja, hecceli, nagyobb tudatosságra serkentgeti.

A versek hangja egyszerre ironikus és meghitt; személyes, benső tapasztalatot közvetít, mégis mindenkihez szól.