Húsvét a keresztény élet középponti eseménye. Jézus Krisztus értünk vállalt kereszthalála és feltámadása – a megváltás műve – nyitja meg számunkra azt a valóságot, amely az embert kiszabadítja a téridő szorításából. Húsvét nélkül reménytelenségbe, abszurditásba fulladna életünk. Elveszítené távlatát, amelyre pedig olyannyira vágyakozik minden ember. Az emberiség fejlődése abban keresendő, hogy előrehaladásban – megtorpanásoktól, visszaesésektől kísérve ugyan – egyre inkább alkalmassá váljék Isten fölismerésére. A teremtmény – az ész és a hit elválaszthatatlan összefonódásával – ráismer Teremtőjére. Ez a mozzanat rendkívüli örömforrás. A húsvéti ünnepkör hozzásegíthet ennek az örömnek az átéléséhez. Az ember mindinkább felismeri önmagát, és önmagán keresztül Istent.

Három, Debrecenben élő főpásztor – eleven ökumenikus szellemben – a földi értelemben drámai húsvéti eseményeken túlmutató, a Szeretetben megmutatkozó Reményről, az ember Húsvéthoz való viszonyáról beszél ebben a könyvben.