A kötet az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve az Eucharisztiáról szóló legfontosabb pápai megnyilatkozásokat adja a magyar egyház kezébe.

A gyűjtemény IV. Orbán pápa Transiturus de mundo kezdetű, az Úrnapja ünnepét elrendelő bullájával kezdődik, amely az Oltáriszentség szentmisén kívüli tiszteletének első nagy pápai dokumentuma. A Trienti Zsinat (1545–1562) világos rendelkezései és Szent V. Piusz misekönyvének megjelenése ezután évszázadokig meghatározták a liturgikus ünneplés módját.

A 20. század világméretű társadalmi változásai közepette XIII. Leó pápa ismét elérkezettnek látta az időt, hogy felhívja „a keresztény nép figyelmét a szentséges Eucharisztiára mint isteni ajándékra, amely a Megváltó Szíve mélyéből fakad, akinek legforróbb vágya, hogy egyesüljön az emberekkel e szentség által…” (Mirae caritatis).

Utódai közül XII. Piusz a Mediator Dei apostoli körlevelében, Szent VI. Pál a Mysterium fidei, az új évezredben Szent II. János Pál az Ecclesia de Eucharistia enciklikájában és a Mane nobiscum Domine kezdetű apostoli levelében, végül XVI. Benedek pápa a Sacramentum caritatis kezdetű szinódus utáni buzdításában egyre jobban elmélyítették és megvilágították az Eucharisztia misztériumát Isten népe számára.