A modern ember mindent kérdez. Nagyon is el tudom képzelni, hogy valaki ezt mondaná:

,, No és ha nekem adta az Ő egyszülött Fiát, csak úgy és annak ellenére, akkor mi van? Itt állok életem romjai között, úgy érzem nincs jövőm, mert a múltam is elvesztettem, meghalt mindenkim, akit szerettem – minek nekem a karácsony meg annak a misztériuma?!”

Igen, ilyen élettel már rég nem tudsz mosolyogni, sőt talán már sírni sem – de tudod, mi történik, ha egyszer mégis magadhoz öled Jézust? Nem változik meg semmi, aki meghalt, az meghalt, és életed romjai között kell továbbra is élned; aki nem szeret, talán továbbra sem szeret, aki haragszik rád, továbbra is haragszik, az élet terhe nem lesz könnyebb – de újra tudsz sírni és mosolyogni. És ez jelenti az életet.

Lehet, hogy külső körülményed karácsonykor után sem változik meg, minden marad a régiben. De te meg én változunk meg! És akkor már el lehet viselni. Tudunk újra mosolyogni, tudunk újra könnyezni a másik bánata fölött, a régi terhet most már összeroppanás nélkül, mosoly és könnyek között el tudjuk hordozni, mert élünk Őáltala. Nem én lettem erősebb, bátrabb, nem én lettem valami csoda-lény, hanem az én Uram Jézus Krisztus életet adott nekem!