Szeretnék az életemből néhány érdekes, izgalmas dolgot ezen az írásommal ,,megörökíteni” – az utókornak? Magamnak? Inkább csak magamnak, hiszen ebben a rohanó világban az egyének élete is csupa túlfeszített tempó, amiben nem érnek rá sokszor a saját kis környezetükkel sem foglalkozni, nem még mások zegzugos sorsával, háborúval, bombázásokkal, hadifogsággal tarkított életével is.

Maradok abban, hogy írom csak a magam kedvtelésére, azért kicsit reménykedve abban, hogy az utódok között talán csak lesz valaki, aki majd érdeklődéssel felhasználja a ,,családfa” bővítésénél, folytatásánál.

Önéletrajznak ez nagyon hosszú lenne, életregénynek meg rövid. Ezért csak írom; hogy mire sikeredik, még nem tudom. (Kerényi István)

Bátyám írásához hozzátettem az én gondolataimat is, az ő emlékére szeretettel ajánlva (Kerényi Lajos atya)