A holokauszt egész nemzetünk tragédiája, közös fájdalom. Közel félmillió zsidó honfi társunk sorsa lett a rettenetes halál. Olyan embereket veszítettünk el, mint Radnóti Miklós, Rejtő Jenő, Szerb Antal és Richter Gedeon.

Az üldözötteken akkoriban nagyon kevesen segítettek. Ez az eseménysor  –  a nácik és a haláltáborok felszámolásáért szinte semmit sem tevő Szövetséges hadvezetés elsődleges felelősségén túl – magyar nemzetünknek is szégyene és sebe.

Dobos Marianne könyve személyes emlékek sorozatát tárja elénk. Az emlékek arcot adnak a fájdalomnak, személyessé teszik azt, de arcot adnak a segítésnek, az együttérzésnek is.

Vegyük kézbe úgy ezt a könyvet, mintha hallgatnánk annak a rettenetes időnek a tanúit, megszorítanánk azon kevesek kezét, akik emberek maradtak az embertelenségben.