Ez a könyv egy arcképcsarnok. Két neves belga egzegéta, az Ó- és Újszövetség tudós tanítói huszonkét bibliai nő portréját rajzolták meg a Szentírás alapján. Ez a néhány portré szeretné megmutatni, hogy az Élet Könyve, a Biblia egy olyan könyv, ahol a nők mindig ott várnak minket a fordulókban, sokkal elevenebben, mint ahogy gondolnánk. Legtöbbször elrejtőznek a férfi főszereplők árnyékában, akik úgy tesznek, mintha mindent a kezükben tartanának. Ám a nők nem kevésbé meghatározó szereppel bírnak. Ők ugyanis ott vannak, ahol – távol a tekintetektől – a jövőt illetően a legfontosabb választások történnek. Majdnem mindig készek az élet védelmére, és meg tudják ragadni, mielőtt elsüllyedne az igazságtalanságok, az erőszak zsákutcájában.

E portrék vázlatok, melyeknek valójában nincs más szándékuk, minthogy meghívják az olvasót: itt-ott fellapozva az Írásokat, hagyja magát meglepni a benne elrejtett nők által. Olvassa figyelmesen, amit Éváról és Máriáról, Támárról és Rútról, Betsábéról vagy Mária Magdolnáról mesél – néhány kulcs segítségével, melyeknek az a rendeltetésük, hogy megnyissák a szöveget és megkezdjenek egy utat.

Az utószó újabb kalandokat kínál. Egy mai nő hangja vegyül bele azokéba, akik az évszázadok mélyéről jönnek, s akik ugyanakkor annyira közel állnak a mi örömeinkhez és aggodalmainkhoz, választásainkhoz és elutasításainkhoz, vágyainkhoz és félelmeinkhez. A mi életünkhöz. Talán azt a vágyat is fölkelti bennünk, hogy újraolvassuk a Könyvet.