Második, bővített kiadás

Az ember útja a harmadik évezred elején bizonytalanná vált. Az erkölcsi értékek elfogadásában és követésében zavar támadt, a családi élet felbomlóban van, a munkanélküliek száma nőtt, a – bizonyos értelemben öncélúvá is váló – gazdasági növekedés megtorpant, s vannak, akik ökológiai katasztrófa árnyékát vetítik előre. Sokakban fel is merül a kérdés: Az új évezred, amelyre oly nagy reménnyel tekintettünk, valóban zsákutca lenne az emberiség számára?

A hívő ember, amikor egy történelmi helyzetet vizsgál, abban nem csak emberek küzdelmét, kudarcait vagy sikereit látja, hanem a Gondviselő Isten jeleit is. Lehet, hogy éppen a válság okainak a felismerésére van szükség ahhoz, hogy az ember és az emberiség élete megújuljon, és testvéri közösségben tudja folytatni útját a teljesebb jövő felé.

Az Egyház küldetésénél fogva felelősséggel tekint az ember életére és így a jövő felé tartó vándorlására. Ezt abban a hitben teszi, hogy az Isten által adott kinyilatkoztatás tartalmazza azokat a biztos erkölcsi értékeket, iránymutatást, amelyeket követve az ember nem tévedhet el és a Szentlélek segítséget ad ahhoz, hogy azokat egyénként és közösségben egyaránt meg is valósítsa. Ebben a meggyőződésben az Egyház a világ felé fordul, és értékeit közkinccsé akarja tenni.