Ha a „gyermekáldás” az idegeire megy, sok szülő tanácstalan. Ennek az életközeli tanácsgyűjteménynek a szerzője mindennapos nevelési problémákat igyekszik megvilágítani és segít azokat megoldani.

A nevelési gyakorlat szempontjából különösen érdekes, hogy az eredményeket a „Gyermeknevelés tízparancsolatában” foglalták össze. Ezek a „parancsolatok” világos utalásokat tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy mire kell a nevelésnél feltétlenül figyelemmel lenni, mert a gyermekeknek bizonyos szükségleteik vannak, amelyeket feltétlenül ki kell elégíteni. Ha ugyanis ezek a szükségletek nem kerülnek kielégítésre, mert azok felett a nevelő átsiklik, vagy nem tartja azokat fontosnak, fennáll a veszélye annak, hogy a gyermek fizikailag, vagy lelkileg sérül.

[...]

Martin Buber egyetlen mondatban fejezte ki azt, amiről a nevelés sikere a családban és egyáltalán a társadalomban mindenekelőtt függ: „Segítenünk kell a fiatalokat abban, hogy bennünk az ÉN-nel, a TE-vel és a világgal való összhang létrejöjjön.”

[...]

„Én azt hiszem manapság több a nehezen nevelhető gyermek, mint régen”, mondta nekem egy nagymama. Azután elmesélte hogyan nevelte annak idején az ő négy gyermekét. Közben többször mondta ki azt a szót, következetesség. Ez emlékeztetett engem a saját édesanyámra, aki valószínűleg semmit nem tudott Montessori felhívásáról, minket azonban annak megfelelően nevelt. Apánknak egy másik nevelési elve volt: „Beszélni ezüst, hallgatni nem arany, hanem következetes cselekvés.”