Uram, ha most valaki megszólítana: „Ki vagy te?” – ugyan mit mondanánk? Legfeljebb a nevünket tudnánk eldadogni. De köszönjük, hogy van egy titkos nevünk, amit Te ismersz, és amit mi is tudunk, Köszönjük, hogy mi már melletted fölmérhettük magunkat, hogy a Te bűnös barátaid vagyunk. Egyszerre bűnösök és egyszerre a Te barátaid. Megmentett bűnös barátaid.

Áldunk Téged, Urunk, hogy úgy fogadsz el bennünket, amint vagyunk, és a közeledben nem kell annak maradnunk, akik voltunk, mert szüntelen tisztogatsz, megújítasz, növelsz, nevelsz, emelsz és szeretsz!