„Az életvezetés olyan, mint az íjászat.”

„Űzött, hajszolt világunkban az ember életformája a cselekvés, aki nem cselekszik, talán nem is létezik igazán. S mindeközben elfeledkezünk a miértről, arról, hogy hova, merre tartunk. Az életvezetés etikája erre próbál választ adni: az egyes döntések mögött meghúzódó mélyebb motivációra, ami nem is annyira egyszerű, mint amennyire elsőre látszik. Életfeladatunk embernek maradni: kicsi és nagy döntésekben egyaránt, tökéletesedni életstílusunkban, időnkben, egymáshoz és önmagunkhoz való viszonyunkban.

Dr. Papp Miklós újszerű és formabontó könyve mindebben hasznos segítségünkre lehet.”

(Dr. Németh Gábor, morálteológus)

„Az életvezetés etikája mindnyájunkat érintő kérdésekkel foglalkozik: miért érdemes helytállni a hétköznapok – időnként nagyon nehéz – feladataiban. Átsugárzik rajta az a reményt adó meggyőződés, hogy nem azért kell átgondoltan élni, tudatos döntéseket hozni, mert ez a társadalom vagy az Egyház előírása, hanem mert ez vezet el legigazibb önmagunkhoz és az élet teljességéhez.”

(Dr. Kézdy Anikó, pszichológus)

A nagy élettervek, hivatás, szakma eldöntése

Senki sem akar semmirekellőként élni és meghalni. Az élet „valamire” való, semmi sem nyomasztóbb, mint hogy az ember jelentéktelen életet él. Tartósan, egy életen át elviselhetetlen a lét könnyűsége. Így a nagy élettervek, a hivatás eldöntése, a pályaválasztás nem egyszerűen pénzkeresetről szól, hanem az ember önmagát „mondja bele” a döntésbe: a történelem nagy szőlőskertjében ő miért vállal felelősséget, hol akar gyümölcsöket hozni, mivel identifikálódik.

Persze a nagy élettervekbe, a hivatás, a szakma eldöntésébe nemcsak önmagunkat adjuk bele, hanem szolgáljuk is embertársainkat, gondot viselünk az Istentől ránk bízott részre. Itt is fontos, hogy a jól eltalált hivatás, szakma boldoggá teszi az embert, kiteljesedik, hatékonyan dolgozik a társadalomban, Istennek jó szolgája lesz, ezért itt is kulcsjelentőségű az elbűvöltségből való választás. Mindenkinek érdeke (Istennek, embernek, társadalomnak), hogy az emberek a „helyükre” kerüljenek, ahol jó gyümölcsöket teremnek. Pl. korábbi sportoló később edző lesz, vagy gyógyszerkereskedő később szociális otthonban ápoló.

Egy egész élet szolgálhatja a művészetet, jóllehet egykor színészként, máskor felolvasóként a rádióban, vagy éppen egy óvodában. Még ha a munkahely, a beosztás változik is, a személy egésze koherens és konzisztens tud maradni az életdöntésében. Demmer úgy mondja: az életdöntések hasonlatosak egy mozaikhoz, aminek az egyes kövei talán kicserélődnek a történelem folyamán, mégis a kép egészének hatása megmarad.