Erőnk a lélek ereje.

Anselm Grün egyszerű módszerekkel irányítja figyelmünket a lelkünk mélyén szunnyadó forrásokra.

A spiritualitás érintkezésbe hoz öngyógyító erőinkkel, örömünk, szeretetünk, energiánk forrásával, és megnyit „valami nagyobb” számára.

Aki belülről – Istenből – meríti erejét, nem merül ki egykönnyen...

 Jót tesz a mozgás

A kirándulás, a futás, a mozgás jót tesz mindnyájunknak. Előfordul, hogy akik túl keveset mozognak, nem csak testileg betegednek meg. Nyomott hangulatról panaszkodnak. Amikor mozgunk, nem csupán a testünket érzékeljük intenzívebben, hanem a lelkünkkel is jót teszünk. A mozgás élet. Életben tart, oldja a merevséget, serkenti a vérkeringést és – a mai gyógyászat ezt jól tudja – fokozza az agyműködést is. Futás, jótékony hatása kiárad az egész testre, sőt a lélekre is. Mozgás közben „boldogsághormonok” is felszabadulnak a szervezetünkben, így a hangulatunk is javul.

Különösen az aktív emberekre jellemző, hogy inkább a gyaloglásban tapasztalják meg erőik forrását, és nem abban, ha csendben ülnek. Ha megmásznak egy hegyet, kapcsolatba kerülnek az energiáikkal. Akármilyen kimerülten vagy idegesen érezték a munkájuk miatt, a hegymászás megérezteti velük belső forrásukat. Lehet, hogy megizzadnak, elfáradnak az úton. De minden erőkiejtés ellenére belső frissességet élnek meg. Új erő árad beléjük. A hétköznapok gondjait mintha elfújta volna a szél. Újra tiszta a fejük. Mások kerékpározni indulnak munka után. Ahogy tekernek, kihajtanak magukból mindent, ami nyomasztotta őket. Élvezik a tágas vidéket, és úgy érzik, a szívük is kitágul. A természetben átélt tapasztalatink – a kirándulások, a kerékpártúrák és hasonlók – azért olyan jótékonyak, mert fontos gyermekkori élményeinkkel hoznak kapcsolatba, és újra, erősen tudatosítják bennünk: Isten teremtett világában az élet kimeríthetetlen teljességéből sejtünk meg valamit.