A könyv célja, hogy korunk hivatását szerető ápolói számára példaként álljon Trugly Margit és a Kékkeresztes Márta Betegápoló Egyesület élete, munkássága. Az ő hitük, küzdelmük és tragédiájuk építőköve legyen az ápolói tevékenységük fejlődésének, segítsen szakmai értékeik azonosításában, önbecsülésük támogatásában, és erőt meríthessenek belőle saját mindennapi küzdelmeikhez.

Jelen kötet a JEL Kiadó gondozásában, 1993-ban megjelent könyv újraszerkesztett kiadása.

Újabb tervezgetések, tárgyalások, ajánlatok. A Márta életképességét bizonyította azzal, hogy minden külső támogatás nélkül leküzdötte az óriási kezdeti nehézségeket, s nem egészen 15 év alatt saját székházát megteremtette. Ha ugyanazzal az elszántsággal és akarással nekifekszünk a szanatórium megteremtésének, minden bizonnyal virágzóvá is tehetjük azt. Szakképzettségünk is megfelelne egy szanatórium vagy magánkórház vezetésére.

[…]

Segítenünk kellett! Szívünk, lelkünk ezt diktálta, pedig kockázatos volt, amit tettünk. Látogatási idő alatt még a járni tudó betegnek rendelkezésére állt egy irodánk. Az öntudatnál lévő, de fekvő beteget egy nagyon kedves műtősünk, Mihály, ki egy feloszlatott szerzetesrend polgári alkalmazottja volt, gyengéden tolókocsira rakta és betolta a kezelőbe. Ki nem ismerte abban az időben Lajos atyát, aki vad civilben, hóna alatt kis táskájával mindig ott volt, ahol éppen kellett, aki előtt soha nem létezett zárt ajtó. Így nem maradt el a vigasztaló, bátorító szó, nekünk pedig jó érzés volt tudni és látni, hogy a haldokló megbékélten indult el azon a nagy, ismeretlen úton, melyre nekünk is egyszer rá kell lépnünk.