Gyakran látni, hogy turisták meg-megállnak egy pillanatra a szombathelyi Szentháromság-szobor előtt, megcsodálják, lefényképezik, elolvassák az oldalán látható feliratokat. Majd továbbsétálnak, és pár pillanat múlva már máshol járnak gondolatban. Akik nem ismerik a szobor történetét, nem is tudják, hogy a Fő téren 12 évvel ezelőtt aligha csodálhatták volna meg a 18. századi pestisjárványnak és 19. századi tűzvésznek emléket állító alkotást.

Más városokban is láthatunk Szentháromság-szobrot, a szombathelyi azonban több szempontból is különleges, hiszen még ma is megosztja a közvéleményt, akik ismerik történetét, véleményt alkotnak róla hányattatásokkal teli sorsa miatt. A szobor elsődlegesen a Jóistennek történő hálaadás és fogadalom szimbóluma, valamint a kitartás, a hűség és az ősök tiszteletének jelképe.

Tibola Imre nagyprépost úr könyvét olvasva végigkísérhetjük a fogadalmi szobor sorsát a Fő téri felállításától egészen az 1950-es évekig, amikor a kommunista vezetés eltávolíttatta mintegy 50 évre eredeti helyéről, s a Székesegyház előtti teret jelölte ki számára. Végül abba a rendszerváltozás utáni hosszas küzdelembe is betekintést nyerhetünk – többek között sajtóanyagok segítségével –, amelynek eredményeként 11 éve ismét városunk Fő terén láthatjuk az őseink fogadalmára emlékeztető szobrot. Megállhatunk előtte, s ha csak egy pillanatra is, tisztelettel adózhatunk a 18. századi pestist és 19. századi tűzvészt megélt szombathelyi elődeink, valamint gondolhatunk azokra, akik kitartó küzdelmének köszönhetően a szobor ma is Fő terünk szerves része lehet.