Sáry Pál legújabb munkája az ókori egyháztörténet terén folyó liberális történelemhamisításra kívánja felhívni a figyelmet négy nemrégiben megjelent könyv és egy film elemzésén keresztül.

A vizsgált művek a következőket állítják: Jézus nemzeti forradalmár volt, aki lázadást szervezett a rómaiak ellen; Szent Pál a rómaiak ügynökeként Jézus forradalmi tanítását pacifista tanná alakította át; a rómaiak valójában nem üldözték a keresztényeket, az erről szóló történetek csupán mítoszok; a nikaiai hitvallás kötelezővé tételével véget ért a klasszikus görög-római civilizációra jellemző vallásszabadság és elérkezett a sötét középkor; Szent Cirill alexandriai pátriárka kegyetlen zsarnok volt, aki könyörtelenül leszámolt ellenfeleivel: ő gyilkoltatta meg a fanatikus keresztényekből álló rohamosztagával Hüpatiát, a híres pogány filozófusnőt.

A jelen kötet ezekre a liberális elképzelésekre reflektál tudományos alapon, konzervatív szemmel.

A szörnyű rágalmak több ókeresztény szerző állítása szerint a zsidóktól eredtek. Szent Jusztinosz a következőket vetette a zsidó Trifón szemére: „A népek nem követnek el ellenünk és Krisztus ellen olyan nagy igazságtalanságot, amekkorát ti elkövettetek az Igaz ellen és ellenünk, kik tőle vagyunk, a velünk való rossz bánásmód okai ti vagytok. Azután, hogy keresztre feszítettétek őt, az egyedül bűntelen és igaz embert, akinek sebeiből lett gyógyulásuk azoknak, akik általa eljutnak az Atyához, és miután megtudtátok, hogy feltámadt a halottak közül és felment a mennybe, ahogyan a próféták mindezek bekövetkezését előre hirdették, elkövetett bűneitekért nemcsak nem tartottatok bűnbánatot, hanem Jeruzsálemből kiválasztott férfiakat küldtetek szét az egész világra, ők a keresztényekről mint istentelen szektáról beszélnek, és elhintették mindazt, amit a bennünket nem ismerő emberek beszélnek. Ezért nemcsak a magatok gonoszságáért vagytok felelősek, hanem egyszerűen a többi emberéért is.”

Órigenész szintén azt írta a pogány Kelszosznak, hogy a keresztények elleni rágalmak a zsidóktól erednek: „a zsidók a keresztények tanításának kezdetekor olyan rágalmakat szórtak a tanra, miszerint kisgyermeket áldoznak föl, és húsát szétosztják, továbbá, hogy az evangélium követői leoltva a fényt, hogy a sötétség cselekedeteit végrehajthassák, mindannyian az első útjukba akadó nővel szeretkeznek. Bár értelmetlen e rágalom, mégis régóta igen sok evangéliumot nem ismerőt meggyőzött, hogy a keresztények ilyenek, és még most is megtéveszt egyeseket, akik emiatt elutasítják, hogy akár csak egy egészen egyszerű beszélgetést is kezdjenek a keresztényekkel.”