Szent Ágoston hívő áhítattal közeledik a zsoltárok szövegéhez, amelyet szent szövegnek tekint, csak ritkán tesz kritikai megjegyzést a fordításról. Tudja, hogy a Szentlélek művét tárja fel hallgatóságának, amely misztériumokat tartalmaz. Zörget, és megmutatja, hogy a zörgetőnek ajtó nyílik; aki keres, talál, ha nem fölényesen és önmagát igazoló erőszakkal akarja megfejteni a titkot. Ágoston arra tanít, hogy a zsoltárokban az Egyház hangját halljuk: a Fő és a Test, Krisztus és a hívők imádságát, amely hol egy, hol több szólamban szólal meg. Ez a hang önmagában misztérium: néha nehéz megmondani, hogy az Úr Krisztus imádkozza- e a zsoltárt, vagy teste, az Egyház. Mindazonáltal a Vőlegény Krisztus és a Menyasszony Egyház szerelme hitelesíti a közös hangot.

Ebben a világban senki nem élhet szorongatások nélkül

16. [9.v.] Ezért következik: Nappal rendelte el az Úr irgalmasságát, és éjjel fogja kinyilvánítani. – A szorongatásban mindenki hall. Figyeljetek, amikor jól megy  a sorotok, halljatok, amikor jó dolgotok van; tanuljátok a bölcsesség fegyelmét, amikor békességben vagytok, és Isten Igéjét mint eledelt gyűjtsétek.

Amikor ugyanis valaki szorongatásban van, arra kell támaszkodnia, amit békességben hallott. Ugyanis a kedvező körülmények között is parancsolja neked Isten az ő irgalmasságát, ha hűségesen szolgálsz neki mert megszabadít a szorongatásból; de magát az irgalmasságot, amelyet nappal rendelt el neked, nem nyilvánítja ki, csak éjszaka. Amikor megérkezik a szorongatás, oltalmazód nem hagy magadra, hanem megmutatja, hogy igaz volt az, amit nappal rendelt el neked.

Mert valahol írva van: Drágalátos irgalmasság a szorongatás idején, mint esőfelhő a szárazság idején. Nappal rendelte el az Úr irgalmasságát, és éjjel fogja kinyilvánítani. Csak akkor mutatja meg neked, hogy segítségedre jön, amikor szorongatás ér, amelyből kiragad az, aki ezt neked nappal megígérte.

Ezért kapjuk a figyelmeztetést, hogy kövessük a hangya példáját. Amint ugyanis a világ boldogulását jelképezi a nappal, úgy a világ nehézségeit jeleníti meg az éjszaka; úgy jelképezi a boldogulást a nyár, és a világ nehézségeit a tél. És mit csinál a hangya? Nyáron gyűjt, és télen ebből él. Tehát amíg nyár van, amíg jól megy a sorotok, amíg békességben vagytok, hallgassátok Isten Igéjét. Mert honnan volna lehetséges, hogy e világ viharaiban háborgatás nélkül keljetek át ezen a tengeren? Hogyan volna ez lehetséges? Van-e ember, akivel ez megtörténik? Ha megtörténik valakivel, még inkább félni kell magától a nyugalomtól. Nappal rendelte el az Úr irgalmasságát, és éjjel fogja kinyilvánítani.