Longenecker atya ebben a könyvében megosztja tapasztalatát a rózsafüzér ima gyógyító hatásával kapcsolatban. A négy rózsafüzér Jézus egész életét átfogja, születésétől feltámadásáig. Saját életünk eseményeit hozzákapcsolhatjuk Jézus életének titkaihoz. Ha a fájdalmakat, szomorúságokat, félelmeket Jézus elé visszük Máriával, akkor gyógyulást tapasztalhatunk. Megtapasztalhatjuk szívünk átalakulását és azt, hogy van értelme minden fáradozásunknak és szenvedésünknek.

Longenecker atya Dél-Karolinában szolgál, rendszeresen tart lelkigyakorlatokat, könyvei tele vannak élettel és erővel.

Ajánlom mindazoknak, akik a rózsafüzért szívesen imádkozzák és ezen keresztül meg akarják tapasztalni a gyógyulásukat.

(Katona István atya)

Mindnyájan a jóra törekszünk. Azt szeretnénk elérni, ami jó nekünk, családjainknak és barátainknak is. A legtöbben segíteni akarunk másokon és szerető kapcsolatokban élni, s ha így teszünk, az jóléthez, boldogsághoz és bőségben való élethez vezet. Azt várjuk, hogy észrevegyék és elismerjék képességeinket, tehetségünk és kemény munkánkat. A megbecsülés iránti vágyunk egy jóval mélyebb vágy kifejeződése, vagyis hogy teljesen, feltétel nélkül szeressenek minket.

Sajnos az élet nem mindig ilyen. Elismerés helyett elvárják tőlünk ezt a viselkedést. Dicséret helyett tudomást sem vesznek rólunk. A munkáltatók keményen hajtanak minket, hogy minél nagyobb haszonra tegyenek szert. A családtagok is elvárásokat támasztanak felénk, és minket hibáztatnak saját tévedéseikért. Akiknek segíteni próbálunk, nem tartanak rá igényt, vagy teljesen elfeledkeznek értük tett erőfeszítéseinkről. Akik hatalommal bírnak, úgy kezelnek minket, mintha nem is léteznénk, és ha megpróbáljuk őket lenyűgözni tehetségünkkel, kemény munkánkkal, jó ötleteinkkel, gyanakodni kezdenek. Úgy képzelik, hogy egy szoros időbeosztás szerint élünk, és megpróbálnak kirekeszteni bennünket.

Csodálkozunk, ha ilyesmivel találkozunk, miközben mi is rendszeresen érzéketlenek vagyunk másokkal szemben? Ha életünket saját fájdalmunk irányítja, hogy szeretetet, elismerést és megbecsülést találjunk, miért lepődünk meg azon, hogy mások is önmagukkal vannak elfoglalva?