Sokszor szigorúan szólunk gyermekeinkre, vagy számonkérőn próbáljuk s kisebbeket a helyes viselkedésre bírni, pedig néha magunk is elbizonytalanodunk, ha a társas érintkezésről van szó.

Czmerk-Prisztács Edit könyve igazi segítség az alapvető illemszabályok elsajátításához. Kedves történetekbe ágyazva, ismert gyerekdalokra építve, mesélve, énekelve, a szabálytanulás kellemetlen érzése nélkül mutatja be a jólneveltség, udvariasság alappilléreit. A szerző csokorba szedte a mindennapi tevékenységeinket: hogyan viselkedjünk vendégségben, játszótéren, étteremben, vagy akár az orvosi rendelőben.

Ez a könyv egyaránt szól gyermekeknek, szülőknek, és arra bátorít, hogy ne féljünk illedelmesek lenni – inkább merjünk azzá válni.

Köszönés, üdvözlés
(Ettem szőlőt)

Kicsi vagyok, de egyszer én is majd megnövök.
Gyerekként a felnőttnek előre köszönök.
Csókolom! a néniknek, Jó napot! a bácsiknak
– Így kívánok én szép napot másoknak.

Köszönök mindenkinek, akiket ismerek,
Lányok, fiúk, nektek vidáman integetek.
Utcán, téren, oviban, boltban és a suliban
Helló!, Szia!, Szervusz!, Szevasz! – mondom hangosan.

Sok ember van, akit én oly nagyon szeretek,
Még több ember, akiket cseppet sem ismerek:
Ha a betegek között rendelőben csücsülök,
Hej, okos gyerek vagyok, ott is köszönök!

Véget ér most a dalom, illően búcsúzom.
Mikor, hogyan köszönjek, ezt most már jól tudom.
Nem nagy dolog ez nekem, én a társam tisztelem!
Így várom én is, hogy más jól bánjon velem.

[…]

Vendégségben, barátoknál
(Két szál pünkösdrózsa)

Voltam vendégségben,
Éppen a múlt héten.
Vittem ajándékoz:
Kedves apróságot.

Hogyha vendég vagyok,
Ágyon nem ugrálok,
Bajt én nem csinálok,
Mindenre vigyázok.

Tetszik ez a holmi,
Szabad-e megfogni?
Mindig megkérdezem,
Mielőtt megnézem.

Így szép a vendégség:
Nincs kellemetlenség.
Így boldog a gazda,
És vidám a vendég.