A középkori templomi faliképektől a gótikus szárnyas oltárakon át a barokk, klasszicizmus, romantika és az azután következő stílusirányzatok alkotásaiig számtalan mű áll rendelkezésünkre amely a Biblia útját a magyar képzőművészetben megmutatja. Ez a könyv az első nagyobb szabású kísérlet arra, hogy ezt az örökséget számba vegye.

Az emberek nem „szétszéledtek” – ahogyan Isten parancsolta –, hanem egyetlen helyre, nagyvárosba tömörültek, s ott Isten elleni kendőzetlen lázadásuk jeleként hatalmas torony építésébe kezdtek. Ha a megújuló gonoszságért egy újabb özönvíz jönne, azt túlélhessék: égig érő építményt szerettek volna emelni. Ezért is nevezték el Babilinek, vagyis a „menny kapujá”-nak. Isten az addig egységes emberi nyelv összezavarásával hiúsította meg a nagy törő tervet: héberül a Bábel szó „zűrzavar”-t jelent.

Ami az embereknek nagyszerű és felséges, az isten szemében zűrzavar – a két szó frappánsan jelzi, hol járt, s ma is hol jár az emberiség. Mert nemcsak az özönvíz előtti állapotok ismétlődnek majd meg, mint azt az előző fejezetben láthattuk, hanem a végidő Bábeléről is részletesen tudósít a Biblia utolsó könyve, az Apokalipszis (13–19. fejezeteiben). Amit az emberiség ma művel, az világszéles változata a hajdan Sineár földjén (azaz Mezopotámiában) történteknek. Az emberiség egységesülési törekvése – a gazdagságtól a vallásokig – soha nem látott zűrzavarba torkollanak, amely annyiban különbözik az ókori Bábel esetétől, hogy ezt a világválságot orvosolni már nem lehet. A magyar költők közül Vörösmarty látomását idézhetjük: „És hadd jőjjön el Noé bárkája, / Mely egy uj világot zár magába.” (A vén cigány)

[…]

A szenvedésében való helytállása azonban az egyik latornak szemet szúrt. Hogy Jézus még az ellenségeiért is imádkozik? („Atyám! Bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” – Lk 23:34/a) Hogy édesanyjáról gondoskodik, János apostolra bízva életét? (Jn 19:26–27) A jobb lator megenyhült, sőt, társát inteni kezdte: „A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazta őt, mondván: Ha te vagy Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! Felelvén pedig a másik, megdorgálta őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán, mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.” (Lk 23:39–41) A jobb lator minderre teljesen megváltoztatta ítéletét. Gondolkodása gyökeresen átalakult Krisztus magatartását szemlélve. Ő volt az első – a római századost és Nikodémust megelőzve –, aki megnyitotta azon kevesek sorát, akik a keresztfa lábánál Jézusról mint Úrról gondolkodtak. „ És mondta néki Jézus: Bizony mondom néked ma, velem leszel a paradicsomban.” (43. vers – helyes fordítás szerint)

Miközben a bal lator továbbra is kitartott az istenkáromlásban, társa megtért, mert kétségkívül látta az isteni magatartást. Isten „a gonosz miatt is bánkódó” (Jónás 4:2, Jóel 2:13). David Beeri megrázó olajfestményének redukcionizmusa szinte igét hirdet: a bal lator kígyóvá (a gonoszság jelképévé) változik át, miközben a jobb lator – a kereszt szenvedőjéhez hasonló színalakot váltva – Krisztushoz hasonul, az Ő követője lesz. „Te kövess engem!”  (Jn 21:22) – ezek a Péterhez később intézett szavak benne már itt érvényre jutottak.