Szent Ritához általában akkor fordulunk kéréssel, ha úgy érezzük, emberileg teljességgel megoldhatatlan problémánk, bajunk van, mert ő életében is rengeteg lehetetlennek látszó ügyet oldott meg – hát még „szent” korában!

Ha Krisztus és az egyház ilyen szép jövőt lát a családok előtt, akkor mégis miért van az, hogy nagyon sok békétlenséggel találkozunk a családok körében? Sajnos az emberiség családját és annak egységét éppen a bűn bontotta meg. Ezért volt szükség Krisztus halálára és feltámadására, valamint az Ő megváltó erejére, amely megújítja az emberi személyt, s azon belül magát a családot. Ha őt befogadjuk a szívünkbe, akkor könnyebb lesz az áteredő bűn következtében örökölt és magunkkal hozott rosszra hajló természetünket javítani, amelyet a szentgyónás keretében tehetünk meg. A személyes megtérés mellett azonban éppen ilyen fontos és szükséges, hogy a házaspárok egymással is kiengesztelődjenek, és érezzék át, hogy kapcsolatuk nem pusztán magánügy, amely senki másra nem tartozik, hanem ahogy minden egyes embernek sorsa, rendeltetése és hatása van itt a földön, ugyanúgy a házasságnak és a családnak is az a küldetése, hogy a benne megnyilvánuló szeretetet befelé, de kifelé is megmutassa. Ezért meríthetünk erőt mi is Szent Rita életéből.

II. János Pál pápa a keresztény családokhoz írt apostoli buzdításában szinte prófétai hangon szólal meg, és kéri: „Család, légy, ami vagy!” Ez azt jelenti, hogy a családnak nemcsak önmagát kell helyesen értékelnie, hanem azt a feladatot is, amit meg kell valósítania. Ezt a házastársaknak együtt kell felismerni, vagyis hogy isten terve szerint a család az élet és a szeretet bensőséges közössége. Nagyon fontos azt is tudni – szólít fel a szentatya –, hogy a család lényegét és feladatát végső soron a szeretet határozza meg.

[…]

A szerzetesközösségi élet eleve engedelmességet, alázatot, fegyelmet jelent. Szent Rita mintegy begyakorolta magát ebbe az életstílusba, amely által szerzetestársai, de mások számára is láthatóvá tette az evangéliumot. Maga Jézus tanít arról, hogy „amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek” (Mt 25,40) Szent Rita, miután családját elvesztette, mindenét elhagyva egészen Istennek szentelte életét. A kolostor magányát választotta, ahol az imádság, a munka és a böjt kitöltötte egész életét, amelyet egyetlen nagy szolgálatként fogott fel. Szívében párhuzamosan növekedett isten és a felebarát szeretete, amely őt épp az áldozatos munka által állandó megtérésre késztette. Nagy Szent Gergely pápa világítja meg ezt az önfelajánló magatartást, amely minden időben érvényes: „A magasságok felé indul a szeretet, amikor irgalommal lehajol a felebarátok mélységes nyomorúságához, és a mikor jóságosan leszáll a mélybe, nagy gyorsasággal emelkedik a magasba.” (Regula pastoralis 2,5)