Manjackal atya újabb könyvében a családfagyógyításról ír. Felébreszti bennünk a felelősséget családunk és őseink iránt. Könyvének erős alapja a Szentírás és a Katekizmus. Ezenkívül saját tapasztalatait is beleszövi, hiszen bejárta a világot, sok lelkigyakorlatot tartott, és sok problémás családi helyzetet oldott meg Isten segítségével az elmúlt negyven évben.

A könyv különös értéke, hogy kiemeli a hagyományos katolikus tanítást. Az általános lazulás, erkölcsi  relativizmus, ami a mai világban van, egyre inkább eltávolítja az evangéliumtól a keresztény ember gondolkodását és életét. Manjackal atya szakít ezzel a gondolkodásmóddal és bátran kimondja az igazságot: vagy követjük Krisztust és akkor megmentjük életünket, vagy nem követjük, de akkor örökre elveszünk. Ez a radikalizmus egyeseket bátortalanná tesz a könyv olvasása folyamán, de aki igazán törekedni akar az igaz életre, az örömmel ismeri meg ezeket az igazságokat.

Egyszer felkeresett egy asszony és arra kért engem, hogy imádkozzam érte az AIDS-ből való felgyógyulásáért. Az imádság után elmondta, hogy tönkrement és nehezére esett, hogy munkát találjon. Az AIDS, a csőd, a munkanélküliség, a lelki bánat – ez mind a korábbi erkölcstelen életének következményei voltak. Megbánta bűneit és elfogadta a szenvedést bűneinek jóvátételére és gyógyulására. Elhatározta, hogy naponta imádkozik, naponta jár szentmisére, és szentáldozáson vesz részt, sok időt tölt imádsággal a szentség előtt. Amikor egy év elteltével újra találkoztam vele, boldog volt, mert teljesen meggyógyult (megmutatta nekem az orvosi diagnózisát a gyógyulásról) és talált tisztességes munkát is. Amikor teljes szívvel visszatért Istenhez, Isten reá bocsátotta összes áldását.

[…]

Sok embert látunk olyan tévútra vezető személyiségjegyekkel és viselkedésmintákkal, mint vágyak, öngyilkossági hajlamok, depressziók, agresszivitás, bosszúvágy stb. Egy alkalommal három lánytestvért hoztak hozzám, hogy imádkozzak értük, mert a drogok átka sújtotta őket. A beszélgetésünk során kiderült, hogy a drogok átka vagy vétke egy ötödik generációs nagyapától szállt át rájuk, aki meggyilkolta feleségét, megerőszakolta saját lányát és több év börtönbüntetés után végül öngyilkosságot követett el a drogfüggősége miatt. A családban voltak öngyilkosok, történtek erőszakolások és becstelenségek. Az átkok megszüntetésére irányuló szabadító ima megszabadította ezeket a fiatal testvéreket, és segítséget nyújtott nekik abban, hogy Krisztusban egy új életet kezdjenek.

[…]

Nagyon jól ismerek egy családot, aki velem dolgozik. Ebből a családból minden családtag részt vett nálam lelkigyakorlaton, meghallgatták a tanításomat, és végeztek ilyen gyónást szüleik és őseik bűnei megbocsátására, és végeztek ilyen gyónást szüleik és őseik bűnei megbocsátására, teljes megbánással a szívükben és azzal a szilárd elhatározással, hogy vezekelnek. Ez számos lelki és anyagi áldást hozott a családjukba. A családban azok az emberek, akik nem voltak vallásosak, elkezdtek hinni. Emberek, akik gyűlölték egymást, megbékéltek egymással. Azok, akiknek nem volt munkájuk, munkát szereztek. Fiatal házaspárok, akiknek nem volt gyermekük, kaptak gyermeket stb. Egy alkalommal egy pap, aki részt vett a papoknak szóló lelkigyakorlatomon, elvégzett egy ilyen gyónást az elvált szüleiért. Néhány hónap elteltével töröltették a polgári válást, és újra házasodtak. Szereteten újra együtt kezdtek élni. Emberek számos ilyen tanúbizonyságát megéltem, akik lelkigyakorlataimat követően hívő emberekké váltak.