Emlékezés és egységkeresés a reformáció 500. évfordulóján

Szerző: Kránitz Mihály

Kategória: Hitvédelem
ISBN szám: 978-963-27766-5-1
Kiadó: Szent István Társulat
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 156
Méret: 170x242 mm
Kötés: keménytáblás

2600 Ft

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

„Egy a Test, egy a Lélek, egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy a remény, egy az Isten.” (Ef 4,4–6) – vallja Szent Pál. Ez meggyőződésként áthatja a kereszténység kezdeteit, s egyúttal lerakja annak alapjait. Erre az egységre épülhet fel a Test, az egyház látható része és adhat távlatot a további növekedésre. Terjedése nem gátolja az összetartást, mert lényege szerint mindig egy marad.

Jézus az utolsó vacsorán imádkozott mennyei Atyjához: „Legyenek mindnyájan egy!” (Jn 17,21)

Nem lehetnénk Krisztus valódi tanítványai, ha nem tennénk meg mindent az általa kívánt egységért. A kereszténység története azonban sajnos a szakadások története is egyben. A Szentlélek viszont, aki az egység lelke, sohasem vonakodott felébreszteni a keresztények szívében az egység vágyát.

Az 1517-ben elkezdődött reformáció nem hozta meg a teljes egységet. Épp ellenkezőleg, különböző felekezetekre szakadt „Krisztus varratlan köntöse”. A szándékaiban jó és lelki mélységében helyes törekvés – melyet Ferenc pápa 2016. október 31-én Lundban nagyon értékesnek tartott – az emberi gyengeség miatt nem tudta Krisztus tanítványainak a teljes egységét szolgálni. Most azonban, amikor a történelem Ura már több évszázadon át világossá tette, hogy külön-külön soha, csak együtt vagyunk képesek egységben élni, számos olyan kezdeményezést, személyt és közösséget állított példaképül a keresztények elé, akik egy nagyobb belátással és egy nagyobb szeretettel készek egymásban a testvért látni, és az egyház egységéért közösen munkálkodni.

Ezt az egységkeresést szeretné szolgálni a jelen kötet is, mely a reformáció 500. évfordulója alkalmából közöl összeállításokat. Felhívó jelleggel a már eddigi ökumenikus gyakorlatról fogalmaz meg „új 95 tételt” most katolikus részről valamennyi keresztény/keresztyén felé, és idézi fel az elmúlt évnek – mely a katolikusok számára az isteni irgalmasság szent éve volt – azt a három nagy páratlan eseményét, melyek együttesen egy hatalmas mérföldkövet jelentenek éppen a reformációról szóló megemlékezés „előestéjén” azon az úton, amely a teljes látható egység felé vezet. A három esemény pedig a februári találkozás Ferenc pápa és Kirill pátriárka között, a júniusi összortodox krétai zsinat, valamint az október végi lundi megemlékezés a reformációról Ferenc pápa és a Lutheránus Világszövetség által szervezett közös imaalkalom.

Az egyház Isten új népe, mely egyesíti a különböző nemzetekből és kultúrákból származó férfiakat és nőket, akik hordozzák az egymás szolgálatára kapott lelki ajándékokat. Ők ezért vannak a világon, hogy üdvözüljenek: hittel hallgatják Isten igéjét, megkeresztelkednek Krisztusban, megerősödnek a Szentlélekben, bemutatják Krisztus testének és vérének a szentségét az eukarisztiában. A Szentlélek pedig, aki betölti az egyházat, megteremti a hívek egységét, mert ő az egyház egységének elve és alapja. Az egység így mindig a Szentlélek ajándéka lesz, aki felhasználja a Szentháromság egy Isten nevére megkeresztelkedett hívőket, hogy a Krisztus által akart egység valóban megvalósuljon.

[…]

28. A mai világban, mely sokszínű, a közös sors miatt mégis egységes, a katolikusoknak és ortodoxoknak testvériesen együtt kell működniük az üdvösség örömhírének hirdetésében, tanúságot kell tenniük közösen az emberi személy erkölcsi méltóságáról és valódi szabadságáról, „hogy a világ higgyen” (Jn 17,21). Ez a világ, melyből fokozatosan eltűnnek az emberi létezés spirituális tartóoszlopai, erős keresztény tanúságtételt vár tőlünk az egyéni és társadalmi élet minden területén. Az emberiség jövője nagymértékben azon képességünktől függ, hogy mennyire tudunk közösen tanúságot tenni az igazság Lelkéről ezekben a nehéz időkben.

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!