A grófnő ugyan nem volt a szó szoros értelmében "szombathelyi nő", hiszen 1947-ig főleg Vépen élt, de a második világháború idején vöröskeresztes ápolónőként, műtőasszisztensként teljesített kiemelkedő szolgálatot a megyeszékhelyen.

A színvonalas tanulmány többet nyújt egy megszokott életrajznál. A "főhősnő" életútján túl részletes betekintést kínál a vépi Erdődy család mindennapjaiba a 20. század első felében, így az érdeklődő megismerkedhet a magyar arisztokrácia korabeli világával is.

(Kelbert Krisztina)

A kórház sebész-főorvosa, Dr. Pető Ernő hálával emlékezett vissza a grófnő gondos munkájára: „Éveken keresztül fáradhatatlan műtéti asszisztenseim maradtak gróf Erdődy Sándorné és Szegedy Gina.” Amikor a grófnő 1917-ben várandós volt hatodik gyermekével, Ilonával, rövid időre visszavonult vépi otthonába, ám ekkor sem szűnt meg a tenniakarása. Az Országos Közélelmezési Hivatal felhívására, a rászorulók megsegítése érdekében népkonyhát állított fel Vépen. Továbbá, fővédnökként élére állt az erdélyiek megsegítését célul tűző „Pro Transsylvania” mozgalomnak. A háború végén – IV. Károly király gyermeknyaraltatási akciója keretében – 50 osztrák gyermek nyári ellátását vállalta szőllősi kastélyában.

[…]

Gyermekkorát a csehországi Buskovicében, a Mensdorff-Pouilly család ősi kastélyában töltötte. Második világháborús szolgálatából visszatérve Alsó-Ausztriában telepedett le, 1948. április 20-án kiállított útlevelében lakhelyéül Ernsdorf bei Satz került bejegyzésre. Minden bizonnyal ezt követőlen vállalt munkát Eberauban, Erdődy Pál uradalmainak intézőjeként, s ekkortájt ismerte meg későbbi feleségét. Ilona és Alexander 1952. január 16-án Bécsben házasodtak össze, majd Eberauban rendezték be közös otthonukat.

[…]

Október 31. Ilona és Alexander úgy határoznak, hogy Budapestről Ausztriába menekítik az 1948 óta raboskodó és most fogságából szabadult Esterházy Pál herceget, valamint feleségét, Ottrubay Melindát, a Magyar Operaház egykori prímabalerináját. November 1. „Fél 6-kor indulás Budapestre, az egyik határról visszaküldik őket, de a következőn átjutnak. [Ilona útlevele szerint november 1-jén Hegyeshalomnál léptek be Magyarországra.] Ismét nagy örömmel üdvözli őket a lakosság, már sokan a máltai keresztet is ismerik. Budapesten látni a harc nyomait, vasúti kocsik fekszenek még itt-ott az utcákon, a villamos vezetéke mélyen lelóg, a járdákat a tankok dúlták fel, szétlőtt ablakok.”