Hogyan képes Jézus „helyreigazítani” az életünket?

Az evangéliumok tanúsága szerint, amikor a földön járt, sok-sok félrecsúszott életű embert gyógyított meg testileg-lelkileg, nyújtott nekik reményt, adott új célt életüknek- és nem utolsó sorban újra kapcsolatba hozta őket önmagán keresztül az élő Istennel.

Ezt a szolgálatot nevezem Nagy Rehabilitációnak.

És úgy érzem, most is erre van sürgető szüksége szinte kivétel nélkül mindannyiunknak!...

(Gyökössy Endre)

Ezért pedig Isten irgalmazzon nekünk, mert nincs nagyobb tragédia, mint amikor egyik ember „szagolgatja” a másik embert! Borzalmas, hogy kétezer év alatt annyit nem tudtunk megtanulni Jézustól, az Ember Fiától, hogy Neki soha senki nem volt „büdös”. Ő rehabilitálja az embert, függetlenül attól, hogy milyen a színe, faja, hite, nemzeti hovatartozósága. Isten irgalmazzon nekünk, „tanítványainak” – ha ezt a szót merjük magunkra alkalmazni –, hogy mi lelkileg „szagolgatunk” embereket, ahelyett, hogy azt figyelnénk: vajon rászorul-e Krisztus szeretetére. Mert hátha éppen ránk bízta Isten, hogy mi szeressük őt Helyette, vagy az Ő nevében.

[…]

E csodálatos rehabilitáció jellemzője, hogy a gyógyítás belülről kezdődik, és kifelé halad. Ezért nem helyes, hogy elégedetlen lázongással a külső körülmények megváltozását lessük, mert így nem vesszük észre, hogy gyógyulásunk belül már meg is kezdődött. És halad kifelé, először szűkebb, majd tágabb környezetünk felé.

Ezért, ha valaki most kapta a parancsot: Kelj fel, és járj! – ne késlekedjék!

[…]

Sokan úgy próbálnak keresztyének lenni, hogy elkülönülnek: „Mi »ilyenekkel« nem érintkezünk, mert ezek ilyen és ilyen emberek, ezért elkülönülünk.” (Ismerős, ugye? Hiszen a farizeus azt jelenti magyarul: elkülönült.) Elkülönültünk kis zárt körbe, közösségbe: mi, a só, külön sótartóba – mi, a kovász, külön kis pohárkába; nem baj, ha beleszáradunk, mi ezt a tésztát nem kelesztjük meg, ezt az ételt nem sózzuk meg, ebben a sötétségben nem világítunk – külön élünk, magunknak. – Jézus ezt nem vállalta, ezért nem vállalhatjuk mi sem.

Tegyünk csak azonban egy „b” betűt hozzá: külön-b. Azt jelenti, hogy ott, ahol élsz, légy különb! Te hordozod különbül Krisztust, mint bárki más – különbül kövesd, mint bárki más! Lehet, hogy eleinte csúfolni fognak, lehet, hogy próbára teszik a különb-ségedet, de amikor látják, hogy állod a próbát, alábbhagynak a csúfolással, és egy év múlva már a te segítségedet kérik, neked vallanak, és rád fognak támaszkodni.