Gondolatok születésnapra

Szerző: Anselm Grün

Kategória: Lelkiség
ISBN szám: 978-963-99810-9-6
Kiadó: Új Ember Kiadó
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 72
Méret: 120x200 mm
Kötés: puhafedeles

1590 Ft

Ebből a termékből jelenleg nincs készletünk!

Részletes könyvajánló

Egy-egy születésnap megünneplésével azt fejezzük ki, hogy van értelme az életünknek. Azt is megünnepeljük, hogy örülünk az életünknek. Igent mondunk az életünkre. A születésnapját csak az az ember tudja megünnepelni, aki elfogadja önmagát és az életét. Ünnepelni pedig nem lehet egyedül, csak társaságban. Az ünnep tehát erősebbé teszi az összetartozásomat, a kapcsolatomat azokkal az emberekkel, akikkel együtt élek, és a barátaimmal is. Éppen ezért minden egyes ünnep annak a közösség és biztonság utáni vágynak a kifejezője, mely ebben a világban nem teljesedhet. Transzcendens vonatkozása van tehát.

Az életünk mindezen szakaszainak persze megvan az értelmük. Jó lenne, ha a születésnapodon abból a szempontból tudnád megvizsgálni a tapasztalataidat, hogy milyen értelem rejlik bennük. Mit mondanak neked a tapasztalataid? Bármilyen emlék elevenedik is fel benned, mindig gondolj arra: igen, mindez én vagyok. Ez is hozzám tartozik. Nem szeretném, ha egyetlen év, egyetlen tapasztalat is hiányozna az életemből.

[…]

Végső soron azt kívánjuk a másiknak, hogy keresse azt, ami igazán élteti, amire szüksége van az élethez, ami nem csupán a testét, de a lelkét is táplálja. A jókívánságunkkal ahhoz a vágyához kapcsolódunk, hogy jól alakuljon az élete, hogy a győztesek közé tartozzon, hogy sikeres legyen az életében, a párkapcsolatában, a baráti kapcsolataiban, a gyermekei nevelésében, a munkájában, a személyes útján. A német nyelv arra is figyelmeztet, hogy a jókívánságainkkal a szeretetünket is kifejezzük. Csak annak kívánunk valami jót, akit kedvelek.

[…]

Átalakulás csak akkor történhet, ha a lelkemnek azokat a mélyebb rétegeit is szemügyre veszem és Isten elé helyezem, amelyek a helytelen viselkedésemért okolhatók. Ekkor nemcsak magatartásom alakul át, hanem én magam is. Átalakul az élethez való viszonyom. Irgalmasabb leszek saját magam iránt. Aki harcba bocsátkozik önmagával és a helytelen magatartásával, az olyan ellenerőt szabadít fel, amellyel folytonosan meggyűlik a baja. Irgalmasnak kell lennünk önmagunkkal, mert csak így élhetjük át, hogy fokozatosan átalakul bennünk valami.

 

Mit vettek még, akik ezt vették?