Az Erkölcsteológiai Tanulmányok 17. kötete egy nagyon fontos témával foglalkozik: a keresztény reménnyel. Mivel a remény mindennapjaink éltető ereje, ezért az önmagára és a dolgaira figyelő ember számára szükségszerű, hogy ezt a tapasztalatát fogalmi szinten is meghatározza, visszatekintsen rá. Ha ezt minden gondolkodó embernek hasznos megtennie, feltétlenül szükséges erre reflektálnia a teológusnak is, mégpedig a saját kategóriáin belül: az örök élet távlatának reményében. Ebben a kiadványban ehhez adnak segítséget a benne lévő írások, melyekben először Szűz Mária, a Remény Anyja témáját fejtjük ki, majd a remény ó- és újszövetségi megközelítését. Elemezzük a vértanúakták és szenvedéstörténetek tanúságtételeit, Szent Tamás klasszikus definícióit. Bemutatjuk napjaink teológusainak gondolatait a keresztény reményről; a Gaudium et Spes és az Evangelii Gaudium párhuzamait. Kifejtjük, hogy a pap a remény embere. Egy újfajta megközelítéssel a mammon-vallást a marketing, a média, reklám és digitális közösségi terek ígéreteit állítjuk párhuzamba a klasszikus vallási ígéretekkel.

• Előszó (Laurinyecz Mihály)

• Kék Emerencia: A „Szent remény anyja”, Mária

• Soltész János: A remény az Ószövetségben

• Deli Lajos: A remény az Újszövetségben

• Laurinyecz Mihály: Mi tette képessé a vértanúkat arra, hogy életüket adják hitükért?

• Gruber László: Aquinói Szent Tamás tanítása a reményről

• Németh Gábor: A remény a német teológiában

• Orbán Szabolcs OFM: A remény két aktuális egyházi megnyilatkozás fényében

• Beran Ferenc: A pap a remény embere

•Laurinyecz Mihály: A végtelenség és abszolútum ígérete és reménye a marketing, reklám, a közösségi webhelyek szóhasználatában