Könyvünk a lelki egészség, a megzavarhatatlan boldogság és az élet örömének titkát kutatja.

Boldog ember az, aki tudja, miért van a világon, mert ez
elvehetetlen örömmel tölti el.

Éppen ezért vagyok biztos abban, hogy nincs értelmetlen élet, csak meg nem értett, még céljára nem talált élet van!

Ha azt mondod, ez képtelenség, akkor lehet vallásos ember, igazságokat gyűjtögetve, összegyúrva, színezve, alakítva a saját igazságoddá – de halálod óráján kiderül, hogy saját teológiád nem ad választ életed nehéz óráiban. Ha azonban elfogadod, hogy a végső igazság nem valami, hanem Valaki, Aki egyszer megigéz, és te nyomába szegődsz, és igézettje leszel egy életen át: megtartó igazságod lesz a legnehezebb órában is!

[…]

Amikor arról panaszkodunk, hogy „Nem szeret bennünket Isten…” – jó volna komoly önvizsgálatot tartanunk: nem zártuk-e be szívünket szűkölködő embertársunk előtt? Ezt a döbbenetes összefüggést kellene egyszer megvizsgálnunk! Ha egy telefondrót megszakad, akkor azon egyik irányba se jut tovább a hang. ha embertársunk felé megtörik a szeretetünk, akkor ne csodáljuk, hogy Isten szeretete nem érkezik el hozzánk, hiszen az ugyanannak a „vezetéknek” a folytatása!

[…]

Sokszor írtam és beszéltem már arról, hogy szüntelenül hitből élünk. Reggeltől estig, még álmunkban is. Hisszük, hogy nem omlik ránk a házunk, amíg alszunk. Hisszük, hogy az a busz, amivel közlekedünk, célba ér. Hogy az az étel, amit eszünk, nem romlott – és így tovább. Mindig és mindenkinek hinnünk kell, hogy életünk elviselhető legyen. Ha nem ezt tesszük, úgy járunk, mint az az illető, aki már csak gyalogosan mert közlekedni, mert hátha baleset éri az autóbuszt vagy a villamost, amin ül, nem mert átmenni egy hídon se, mert hátha alatta szakad le. – Hit nélkül megbetegszünk, idegbajosak leszünk.