Az Oltáriszentségben élő Jézus

Szerző: Henri Morice

Kategória: Lelkiség
ISBN szám: 978-615-51476-5-4
Kiadó: JEL Könyvkiadó
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 256
Méret: 123x200 mm
Kötés: puhafedeles

2200 Ft

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

Részletes könyvajánló

Henri Morice atyában a szakralitást mélyen élő, gazdag személyiséget ismerhetünk meg, aki leveszi saruját Isten fönsége, nagysága, barátsága, végtelen szeretete láttán, és néhol lírában írja le a szóban kifejezhetetlent.

Egyszerű stílusa könnyűvé teszi, hogy vele együtt imádkozzunk, és imádjuk az Eucharisztiában „szeretetből megalázkodó Istent”. A Szentháromság egy Istent, akinek nagysága, fensége végtelenül fölülmúl mindent, bensőmben lakozik, és mérhetetlenül közelebb van hozzám, mint bárki más, vagy mint én saját magamhoz. Bensőséges barátságába fogadott, és Jézus Szent Testével és Vérével táplál. Egyesül velem és magához von. Senkihez nem kell kérvényt benyújtanom, ha találkozni szeretnék Vele, egyszerűen mély tisztelettel és bizalommal, vagyis hittel a bensőmbe térek, és azt mondom: Itt vagyok, Uram. A tiéd vagyok. Tégy velem, amit akarsz. Mindenért hála Neked. Szeretlek, ezért mindent elfogadok kezedből. – Krisztus áldozata: a mennyei Atya iránti önfeláldozó szeretete. Isten bennünket „engesztel”: kérve kér, hogy fogadjuk el szeretetét.

Ez a valódi engesztelés, és vezeklés: Isten végsőkig elmenő szeretete irántunk, teremtményei, gyermekei, barátai iránt. Ő nem egy távoli trónon ülő Isten, hanem olyan, aki a végsőkig megalázkodik a szeretetben. Ilyen a mi Istenünk. Mi pedig emberi fogalmakon, hasonlatokon, képeken keresztül igyekszünk fölfogni a Fölfoghatatlant, és csak annyit mondhatunk: Ő végtelenül több és végtelenül más, mint mi, túlfeszít minden emberi kategóriát. Levesszük saruinkat és rácsodálkozunk Istenre, aki újra meg újra lenyűgöz bennünket szeretetével, gyermekeinek, barátainak hív bennünket, és azok is vagyunk. Ő „azért uralkodik, hogy szolgáljon.” „Ételünkké lesz – így vonz és ejt rabul minket.” Ő „A végsőkig megalázkodó Isten”, akiben élünk, mozgunk és vagyunk.

Vannak javak, amelyeken sokan osztoznak, de ettől nem kisebb az értékük. A csillagos ég mindenkié és senkié. Bárki megcsodálhatja, de senki sem mondhatja, hogy az övé. Amióta csak emberi szem láthatja, mindig ugyanolyan. Az egymást követő generációk csak a képét viszik magukkal. Más helyzet azonban az ételekkel. A falat kenyér, amit elfogyasztok, csak engem táplál. Megemésztem, és véremmé, húsommá, csontommá alakul. Alkotórészemmé válik; elveszti eredeti alakját, és többé nem lehet különválasztani tőlem. Ha tehát Jézus teste valóban étel, és vére valóban ital, akkor a részévé lesz annak, aki magához veszi, eggyé válik vele. A végsőkig követve a szeretet logikáját, így valósítja meg Isten tervét.

[…]

Vannak olyanok is, akikben ugyan nem tombol a így a gyűlölet és pusztító szándék, de nem bánnák, ha lerombolnák a templomokat. Nekik nem számít a vallás, semmilyen szerepe nincs az életükben. Misére járni már nem divat, és nincs értelme. Misére menni, amikor pénzt kereshetnek vagy szórakozhatnak, időpocsékolás. Így érvelnek azok a névleges keresztények, akik részültek ugyan a kereszténységben, mégis megfeledkeznek az örök életről, és hasukat teszik istenné. Nagyjából úgy élnek, mintha Krisztus nem halt volna meg értük. Sohasem gondolnak rá, nem mennek be a templomba, legfeljebb világi kíváncsiságból. A feszület látványa kényelmetlenül érinti őket, mert érzik, hogy válaszolniuk kellene erre a szeretetre, de nem akarnak áldozatot hozni vagy akár csak a legkisebb erőfeszítést megtenni érte.

[…]

Az égben nem tudunk majd nem gondolni Istenre, hiszen sugárzó ragyogása betölti majd egész lelkünket. Csak Őt fogjuk látni; képtelenek leszünk bármi mást szeretni rajta kívül. Egyes misztikusok megélik ezt a boldog tehetetlenséget elragadtatott pillanataikban, amikor „tapasztalják” Istent, szinte megérintik lelki „hegyével”. A legtöbb hívő azonban csak az értelem és a hit révén ismeri Istent. Tudják, hogy létezik, de nem látják. Ebből ered, hogy jelenlétét általában csak bizonytalanul és szakadozottan érzik. Gyönge fénysugár, melyet a mindennapi ügyek bármelyik pillanatban kiolthatnak. Szünet nélkül védeni kell, ahogy a ministránsok óvják a kezükkel gyertyájuk lángját.

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

 

Mit vettek még, akik ezt vették?

Bruno Ferrero: Gyermekeink és a televízió

Bruno Ferrero

Gyermekeink és a televízió

270 Ft

Don Lino Faggioli: A szerelem útja

Don Lino Faggioli

A szerelem útja

705 Ft