Olvasókönyv a legszebb Bibliai történetekből.

Időközben Egyiptomba tartó kereskedők utaztak át a vidéken. A testvérek úgy gondolták itt a jó alkalom, hogy megszabaduljanak Józseftől, és húsz ezüst fejében eladták őt.
Az apjától kapott színes ruhát leszedték róla, összetépték és egy kecske vérébe mártották. Hazatérvén megmutatták atyjuknak a véred kabátot, és elmondták, hogy testvérüket széttépte egy vadállat. Izrael elhitte a fivérek minden szavát, és keserves sírásra fakadt, hogy elvesztette legkedvesebb fiát.
József eközben már Egyiptomba érkezett, mint rabszolga. A fáraó legfőbb emberének, Potifárnak a házába került. Szerencsésen alakult a sorsa, gazdája meg volt elégedve a munkájával és minden ügyes-bajos dolgát rábízta. Potifár felesége is egyre inkább megkedvelte Józsefet, de mivel az nem volt hajlandó viszonozni az asszony szerelmét és véteni gazdája ellen bosszúból megvádolta férjénél:
– A héber szolga, akit idehoztál, bejött a szobámba és rám támadt, amíg nem voltál itthon.
Potifár nagyon dühös lett és Józsefet börtönbe vetették, ahol a fáraó személyes szolgálatában álló pohárnok és sütőmester is raboskodtak.

[…]

A hajó legénysége ezt hallván rögtön arra gondolt, hogy Jónás istene küldte rájuk a vihart, és ha nem engesztelik ki, mindannyian a tengerbe vesznek.
– Vessük a tengerbe Jónást – mondták maguk között a tengerészek. – Akkor az istene megbocsát és megmenekülünk.
– Nem tehetjük – válaszolta a kapitány. – Nem küldhetünk egy embert a biztos halálba.
A vihar azonban továbbra sem enyhült, sőt egyre bőszebben tombolt.
– Dobjatok a tengerbe és akkor eláll a vihar – szólította meg őket Jónás. – Nem akarom, hogy másik is meghaljanak miattam.
A kapitány még mindig ellenkezett, de végül belátták nincs más lehetőségük, ezért Jónást a hajóról a tengerbe dobták. Amint Jónás testét elnyelték a tenger habjai a vihar azon nyomban lecsendesült. Az utasok hálát adtak Jónás istenének és folytatták útjukat.

[…]

Majd miután ezzel végzett, Jézus visszaült az asztalhoz, és szomorúan így szólt:
– Egyikőtök el fog árulni engem.
Csend lett a szobában és a tanítványok döbbenten néztek egymásra.
– Ki tenne ilyet közülünk Mester?
– Az, akinek ezt a darab kenyeret adom – azzal odalépett Júdáshoz. – Tedd, amit tenned kell.
Iskariotes Júdás felállt az asztaltól, és szó nélkül kisétált az éjszakába. Akkor Jézus kezébe vette a kenyeret, szétosztotta a tanítványok között:
–Vegyétek ezt a kenyeret és egyétek. Ez az én testem, amely úgy fog értetek megtörni, mint most ez a darab kenyér.
Vacsora után pedig, hálát adott az Úrnak, fogott egy pohár bort, és tanítványoknak adta:
– Igyatok ebből a borból. Ez az én vérem, mely sokak bűnének bocsánatáért kiontatik.
Jézus sokat beszélt tanítványaihoz ezen az estén, elmondta nekik, hogy annyira szereti őket, hogy meghalni is kész értük.