Sajnos Európában a templomaink kiürülnek, ha képtelenek leszünk változtatni, akkor üresek is maradnak. Ferenc pápa egy megcsontosodott egyházban egy változtatni akaró, változtatni tudó karizmatikus személy, aki hiszem, hogy a Szentlélek vezetésével kormányozza a lelki megújulásra áhítozó egyházunkat, ezért én bízom benne, mellette állok, és minden erőmmel segítem őt. Annak, aki kritizálja Ferenc pápát, egyetlen kérdést teszek fel: Vajon ha maga Jézus Krisztus lenne a pápa, mit tenne másképpen, mint amit a jelenlegi Szentatya tesz? Biztos vagyok benne, hogy ezt az irányt vinné tovább, csak sokkal radikálisabban, még akkor is, ha újabb nagypéntekbe torkollna az útja!

Krisztus azért küldött a világba, hogy szeretetünkkel gyógyítsuk, és nem azért, hogy elítéljük egymást. Nekünk nem legyőznünk kell a másikat, hanem békében, jó testvérekként együtt kell építenünk Isten országát! Lépjünk ki pazarló, kapzsi, önző életvitelünkből, és térjünk meg! Álljunk felekezettől függetlenül korunk legnagyobb prófétája mögé! Fogjunk össze, és indítsunk el egy újabb, világunkat megtisztító, gyógyító, arcunkat az igaz értékek felé fordító reformációt!

(Böjte Csaba)

Sokszor nem értem Jézust. Még a vele szoros közelségben élő főapostol sem tudta elképzelni, hogy mestere erőszakmentes megváltóterve valóban üdvös. Péternek – emberi szempontból – sokkal frappánsabb ötletei voltak a megoldásról. Ma már látjuk, hogy éppen Jézus (látszólag értelmetlen) elgondolása: szenvedése, keresztáldozata és feltámadása kellett ahhoz, hogy megtapasztaljuk, mennyire – gyakorlatilag az utolsó csepp véréig – szeret minket az Isten. És a mártírok vére valóban magvetés volt, amelyekből új hívők nőttek ki, holott az erőszakmentes mentalitású közösségnek racionális emberi számítás szerint a farkastörvények uralta világban pár év alatt ki kellett volna pusztulnia.

Ferenc pápát sem mindig értem, sokat kér tőlünk, nagyok az elvárásai, különösen a migránsokkal kapcsolatos szavai keltenek sokunkban félelmet. Persze megértően beszél ő arról is, hogy félelmeinket nem könnyű megzabolázni, de ezt nem hozzák a szalagcímek. Jézus, miként a pápa is, nemcsak igazságos, hanem irgalmas is. Ebben a kérdésben is. Az igazság és az irgalmasság között látszólag ellentmondás, nagy szakadék van, mégis szorosan összekapcsolódnak, mint az olló két fele. Egyrészt megfogalmazza, mi Isten terve, mi az igaz út; másrészt arra indít, hogy irgalmas szívvel az emberek mellé álljunk, kísérjük őket, hogy megtalálják Istenhez, a boldogság forrásához visszavezető utat. Remélem, hogy az apró szöveg mozaikokból összerakott kép segítséget ad, hogy megismerjük a több mint egymilliárd embert számláló közösség vezetőjének, Krisztus földi helytartójának szavait.

(Karikó Éva)

RÉSZLETEK A KÖNYVBŐL

Az együttérzés, a szeretet nem egy futó érzelem, hanem azt jelenti, hogy gondjainkba vesszük a másikat.

Ha támadnak is viták vagy véleménykülönbségek, ne aggódjatok, jobb a vita heve, mint a közönynek, a testvéri szeretet valódi sírjának ridegsége.

[…]

Gyakran találkozunk a kérdéssel: milyen világot hagyunk gyermekeinkre? Talán helyesebb volna azt kérdezni magunktól: milyen gyerekeket hagyunk a világra?

[…]

A nemzedékek közötti erős kötelék a jövő, és egy valóban emberséges jövő biztosítéka. A szüleiket nem tisztelő gyermekek társadalma tisztességtelen társadalom.

[…]

Mindennap kérem azt a kegyelmet, hogy Jézus jelenlétére utaló jel, az ő minket átölelő irgalmának tanúja lehessek… olyanná lenni, mint az a kis szamár, amelyen Jézus bevonult Jeruzsálembe a tömeg hozsannázása közepette. Aki elősegíti, hogy az igazi főszereplő tűnjön ki. Azt is mindig szem előtt kell tartani, hogy a hozsannázást holnap már a „feszítsd meg őt” követheti.