Ezek az oldalak eredetileg kármelita nővéreknek készültek, akiknek Lucien Regnault bencés atya évi lelkigyakorlatukat tartotta volna, de 2003. szeptember 1-jén bekövetkezett váratlan halála ezt megakadályozta.

Így lett ez a posztumusz könyv a sivatagi atyák spiritualitásáról leírt gondolatainak mintegy testamentuma.

A szerzetesi életre meghívottak kicsit olyanok, mint Arszeniosz, keresik az üdvösség útját, az élet útját, arra kérik az Urat, irányítsa, vezesse őket. De feltehetően egyikük sem hallotta azt a kifejezett parancsot, hogy meneküljön az emberektől, és valószínűleg egy ilyen parancs által ihletett hivatás ma indokolt gyanakvást keltene; emberkerülő magatartás jeleként értelmeznék.

Isten, végtelen bölcsessége határtalan forrásaiból merítve fortiter et suaviter, keményen és szelíden olyan monostorba vezetné őket, ahová akarja. E célból azt a kívánságot, vágyat ébresztené bennük, arra késztetné őket, hagyják el a világot, az embereket és mindent. Minden szerzetesi hivatásban szükségképpen megtalálható a világtól és az emberektől való elválásnak ez a jellemző eleme. Arszeniosznál ez igen erős, elsőrendűen fontos hívás volt: „Menekülj az emberektől, és üdvösségre jutsz”. Minden más mellékes volt. Arszeniosz csak ezt hallotta, számára ez lett vezérelv, a jelszó.

[…]

Mózesnek minden bizonnyal szeretetreméltó és rokonszenves embernek kellett lennie. Nem azért, mert az egykori rabszolgát és rablógyilkost eleve kegyetlennek és embergyűlölőnek kellene képzelniük; ennek bizonyítéka, hogy akkoriban a gazemberek egész bandája gyűlt össze, akik főnöküknek fogadták, s nagyon ragaszkodtak hozzá. A sivatagban, később, számos olyan tanítványa volt, akik előző bűnbandájához tartoztak, Palladius szerinte mintegy hetvenen. (HL 19,11).

[…]

Az összes abba között, akikkel találkoztunk, néhányan ádáz módon ragaszkodtak magányukhoz és istennek való kapcsolatukhoz, olyannyira, hogy némelyikük három évig tartó közös élet után még tanítványa nevére sem emlékezett (József 9/392). Mások kevésbé voltak közömbösek és barátságtalanok, mint például Sziluanosz abba, akinek tizenkét tanítványi is volt, köztük egy bizonyos Márk, kedvence, aki valóságos modellje lett az engedelmességnek.