Mondások Egyiptom pusztaságából

Rejtetten Istenben, nyitottan a testvér felé

Mondások Egyiptom pusztaságából

Szerző: Lucien Regnault

Kategória: Lelkiség
ISBN szám: 978-615-51203-3-0-5
Kiadó: Sarutlan Kármelita Nővérek
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 272
Méret: 130x199 mm
Kötés: puhafedeles

2310 Ft

Ebből a termékből jelenleg nincs készletünk!

Ezek az oldalak eredetileg kármelita nővéreknek készültek, akiknek Lucien Regnault bencés atya évi lelkigyakorlatukat tartotta volna, de 2003. szeptember 1-jén bekövetkezett váratlan halála ezt megakadályozta.

Így lett ez a posztumusz könyv a sivatagi atyák spiritualitásáról leírt gondolatainak mintegy testamentuma.

A szerzetesi életre meghívottak kicsit olyanok, mint Arszeniosz, keresik az üdvösség útját, az élet útját, arra kérik az Urat, irányítsa, vezesse őket. De feltehetően egyikük sem hallotta azt a kifejezett parancsot, hogy meneküljön az emberektől, és valószínűleg egy ilyen parancs által ihletett hivatás ma indokolt gyanakvást keltene; emberkerülő magatartás jeleként értelmeznék.

Isten, végtelen bölcsessége határtalan forrásaiból merítve fortiter et suaviter, keményen és szelíden olyan monostorba vezetné őket, ahová akarja. E célból azt a kívánságot, vágyat ébresztené bennük, arra késztetné őket, hagyják el a világot, az embereket és mindent. Minden szerzetesi hivatásban szükségképpen megtalálható a világtól és az emberektől való elválásnak ez a jellemző eleme. Arszeniosznál ez igen erős, elsőrendűen fontos hívás volt: „Menekülj az emberektől, és üdvösségre jutsz”. Minden más mellékes volt. Arszeniosz csak ezt hallotta, számára ez lett vezérelv, a jelszó.

[…]

Mózesnek minden bizonnyal szeretetreméltó és rokonszenves embernek kellett lennie. Nem azért, mert az egykori rabszolgát és rablógyilkost eleve kegyetlennek és embergyűlölőnek kellene képzelniük; ennek bizonyítéka, hogy akkoriban a gazemberek egész bandája gyűlt össze, akik főnöküknek fogadták, s nagyon ragaszkodtak hozzá. A sivatagban, később, számos olyan tanítványa volt, akik előző bűnbandájához tartoztak, Palladius szerinte mintegy hetvenen. (HL 19,11).

[…]

Az összes abba között, akikkel találkoztunk, néhányan ádáz módon ragaszkodtak magányukhoz és istennek való kapcsolatukhoz, olyannyira, hogy némelyikük három évig tartó közös élet után még tanítványa nevére sem emlékezett (József 9/392). Mások kevésbé voltak közömbösek és barátságtalanok, mint például Sziluanosz abba, akinek tizenkét tanítványi is volt, köztük egy bizonyos Márk, kedvence, aki valóságos modellje lett az engedelmességnek.

 

Mit vettek még, akik ezt vették?