Dr. Joseph és Linda Ames Nicolosi, a tapasztalt pszichiáter házaspár évek óta folytat terápiás tevékenységet olyan homoszexuális személyekkel, akik számára komoly szenvedést jelent a saját nemük iránti vonzódás. Titkolt vagy nyíltan vállalt nemi identitásuk nem teljesítette várakozásaikat, és mindannyian úgy gondolták, hogy homoszexuális érzéseik gyermekkoruk eseményeire vezethetők vissza.

A szerzők bölcsen, mértéktartóan fejtik ki nézeteiket ebben az ideológiákkal átszőtt témakörben. Könyvük címzettjei a szülők, ezért közérthetően, de mindvégig tudományos adatokra támaszkodva írnak. Egyúttal kifejezetten a családközpontú, hagyományos keresztény értékrend mellett kötelezik el magukat, bár saját álláspontjuk mellett betekintést engednek a különféle társadalmi nézőpontok körüli vitába is. Különösen olvasmányossá teszi a könyvet, hogy gyakran közölnek esetleírásokat és klienseikkel folytatott valós párbeszédet.

 
RÉSZLETEK A KÖNYVBŐL

A kora gyermekkori apa-fiú kapcsolat könnyen tesztelhető: kihez szalad oda a kisfiú, ha boldog, ha büszke arra, amit tett, ha bártorításra vágyik, vagy kikapcsolódni és viccelődni szeretne? Ha ez mindig az anya, akkor valami nem stimmel az apa-fiú kapcsolattal.

Klinikai munkánk és az általam ismert sok férfi tapasztalata alapján kijelenthetjük: nagyon ritka az, hogy a homoszexualitással küszködő férfi gyermekkorában úgy érezte volna, hogy apja kellőképpen szereti, megerősíti és utat mutat neki, vagy hogy apjával mint a férfi példaképével azonosulni tudna. A fiúk gyakran emlékeznek vissza úgy a kapcsolatra, hogy elhanyagolták, ellenségesek voltak egymással, és az apja nem érdeklődött iránta (pszichológiai szempontból azt mondhatnánk: magára hagyta).

[…]

Az ilyen fiatal nő talán éppen az azonos neműekkel való intenzív kapcsolat révén keresi a mélyebb összetartozást a nőiességgel. A nők természetüknél fogva a kreativitásra, nyugalomra és békességre vágynak. Eller-Boyko azonban azt állítja, hogy ha a nemétől megfosztott nő egy másik nőhöz kerül közel, „leszbikus érzések bukkanhatnak fel, mert valahogy úgy gondolja, hogy mindez a szexualitással függ össze. Ez a gazdag érzelmi tapasztalat nemi jelleget ölt, holott lényegét tekintve semmi köze a nemiséghez.”

Az a jó érzés a leszbikus kapcsolatban, hogy a nő „feltöltődik”, és kapcsolatba kerül azzal, amit elvesztett: saját nőiességével:

A másik nővel való kapcsolat saját belső életébe vezeti be a nőt, énjének abba a részébe, ahol saját női természetét kezdi megtapasztalni. …

Ha azonban a nő elutasította a saját női mivoltát, az árát is megfizeti ennek. Hiszen amikor a másik nővel való egységet keresi, akkor valójában saját magával szeretne egységbe kerülni – és ez a fajta egység végül nem gyógyítja meg a pszichét. A másik nővel csak a teljesség illúzióját tapasztalhatja meg. Önnön „árnyékától” – vagyis a fejlődése során jelentkező és kielégületlenül maradt valós szükségleteitől – továbbra sem tud megszabadulni.