Urunk színeváltozásáról nevezett Kinga nővér OCD (Büki Judit) 1973. augusztus 15-én, Budapesten született, sokgyermekes családban. Az ELTE matematika szakának elvégzése után 1998-ban belépett a Kármelbe. 2006-ban váratlanul kiderült, hogy a rák megtámadta szervezetét. Három éven át hősiesen küzdött a betegséggel. Halála előtt kilenc hónappal perjelnője kérésére naplót kezdett írni, amelyben beszél az élet értelmének kereséséről, hivatásáról, a Kármelről, a betegségről, a szenvedésről, a halállal való szembenézésről.

2009. augusztus 24-én a magyarszéki Mindenszentek Kármel kolostorában, édesanyja és szerzetes nővérei imádságos jelenlététében belépett Ura örömébe.

Van még egy kötődésem ehhez az imához. Nagyon az elején, jelölt- vagy novíciakoromban hallottam Szentanyánk tanácsát, hogy naponta minél gyakrabban emeljük föl szívünket az Úrhoz, ajánljuk magunkat Neki. Egy számot is mondtak, pontosan már nem emlékszem, de minimum napit ötven-hatvan alkalommal. Kezdtem számolni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy körülbelül negyedóránként! Hogyan lehet ezt megvalósítani?

Keresni kezdtem egy rövid formulást, röpimát, fohász, amit mondogathatnék. A Szentírásban kutattam. Kerestem, mi lehet Jézus legmélyebb vágya? Mi az, amit leginkább óhajt? Mi motiválja? Mi ad Neki erőt? Mi lehet az Ő kérése? S én ezt a választ kaptam: „Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” (Jn 12,28)

[…]

Ember tervez, Isten végez. – November közepe táján kaptam egy levelet az onkológiáról, hogy sürgősen menjek el különböző vizsgálatokra. Mellkas-CT, hasi-CT, csontszcintigráfia. A beutalókból derült ki: extrém magas a tumormarkerem. Rögtön az első vizsgálat kiderítette, valóban baj van, a többi pedig csak megerősítette: áttét a májban, tüdőben, csontban. A tanárnőn is látszott a megdöbbenés. – Kemoterápia a májra. Emellett a többi most nem számít. Egyelőre két kezelést kapok. Természetesen beleegyeztem, nem is jutott eszembe tiltakozni. Két kezelést fél lábon is kibírok, annyit kaptam már.

Ezzel befellegzett a remeteségemnek. Megpróbálkoztam ugyan vele, de milyen remeteség az, hogy minden második napot az onkológián töltök, s a kellős közepén van egy kemó, utána rosszullét?!