Zsebkendő a tepsiben

Szerző: Tomka Réka

Kategória: Ifjúság
ISBN szám: 978-963-69662-8-7
Kiadó: Szent Gellért Kiadó és Nyomda
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 172
Méret: 125x180 mm
Kötés: puhafedeles

1480 Ft

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

Íme egy igazán fiataloknak szóló könyv, hiszen az írója is mai fiatal! Egy regény, amely a kamaszok mindennapjairól, örömeiről és bánatairól szól. Teli nevetéssel, kalandokkal, szerelemmel. Megismerkedünk István atyával, aki nagy fába vágta a fejszéjét: árvaházat épít. Ebben segítik őt az ifjúsági csoport „mindenre elszánt” tagjai.

Hogyan lehet adományokat gyűjteni erre a nemes célra? És mi van, ha igazunk érdekében még pereskedni kell?

Kedves Olvasónk! Gyere el képzeletben a nyári táborozásra, az akadályversenyre; ülj mellénk a tábortűzhöz – nevess és örülj velünk!

Eközben a megyei bíróságon megnyitották az ülést, amelynek mai témája a gyermekotthon hovatartozásának kérdése volt. István atya izgatottan fészkelődött a helyén. Feszélyezve érezte magát a tiszteletet parancsoló, oszlopos, fehérre meszelt teremben, a sok jól öltözött, öltönyös férfi között. Egy alkalmasnak tűnő pillanatban odasúgott valamit Antal ügyvéd, amit csak ketten hallhattak:
– Ez biztos? – kérdezte Anti.
– Persze. Emil bácsi felhívott úgy fél órája, hogy eszébe jutott, hol lehet az okirat, de mindeddig nem sikerült hozzáférnie. Egy kis szerencsével bármelyik percben itt lehet.
– Jól van, majd húzom az időt, ahogy csak tudom.
– Én meg imádkozom, fiam.
– Az önkormányzat kontra plébánia ügyet Dr. Konrád Miklós bíró tárgyalja. Kérem, álljanak fel! – szólt a szikár, orrhangú bürokrata, miközben a szemüveg az orrán egyfolytában le-föl cikázott.
– A tárgyalást megnyitom – szólt a bíró erőteljes, basszus hangja. – Megkérem Gyimesi ügyvéd urat, hogy ismertesse az esetet, majd sorakoztassa fel a tanúit.

Emil bácsi egy nagy halom papír közepén ült, és kétségbeesve kutatott közöttük, hátha megtalálja a keresett birtok-átruházási elismervényt. Számlák, levelek, bizonyítványok sorra akadtak a kezébe, de ami kellett volna, az sehogy sem akart előkerülni.
– Hát ez nem megy – motyogta –, pedig már azt hittem, itt lesz. De hogy a manóba tűnhetett így el? Hű, a tárgyalást már megkezdték – pillantott az órájára.

S valóban. A felperes már az utolsó előtti tanúját szólította. Nem volt nehéz feladata, s voltaképpen minden mellette szólt: a birtokátadás telekkönyvezése annak idején valami miatt elmaradt. Utána pedig a háborús zavarok közepette már senki sem törődött ennek az adminisztratív oldalával. A telekkönyvi bejegyzésen kívül pedig egyedül a gróf és két tanú aláírásával hitelesített elismervény igazolhatná, hogy az ingatlan az Egyházé, s ez az az okirat, amit Emil bácsi most megtaláltnak vélt, de tévedett. A felperes utolsó tanúja a polgármester volt, aki részletesen ismertette az épület létrejöttét, majd emelt hangon folytatta:
– Kérem, felháborítónak tartom, hogy neveletlen fiatalok, mondván, hogy az Egyház nevében cselekszenek, minden további nélkül behatolnak az állam területére, s önkényesen munkálatokba kezdenek. Kérem, mi jogon teszik ezt? A telek a házzal együtt Bánássy gróf halála után az államra szállt, mivel az említett tulajdonosnak nincsenek örökösei. Ez, kérem, igazolt tény. Akkor, kérem, mi jogon…
De a bíró itt félbeszakította a polgármester úr szónoklatát:
– Kérem, ezt hagyja Gyimesi ügyvéd úrra. Amennyiben az alperesnek kérdése van a tanúhoz, most tegye fel.
Anti felállt.
– Szeretném megkérdezni a polgármester urat, hogy az önkormányzat milyen célra akarja felhasználni a szóban forgó telket?
– Ez nem titok, mindenki tudja – kezdte fölényesen az. – A leendő épület a város kulturális céljait szolgálná. Kultúrközpont lesz, könyvtárral, moziteremmel. Mert, kérem, az egy lehetetlen helyzet, hogy az ifjúság számára nincs egy hely a városunkban, ahol művelődhetni tudna, s a szomszédos nagyvárosba kell elmenniük.
– És hogyan gondolkodik az árva gyermekek felől? Az ő sorsuk mi lesz? Engedje meg, hogy az ön szavával éljek: az nem lehetetlen helyzet, hogy a gyermekeknek nincs fedél a fejük felett?
– Tiltakozom – lépett fel arrogánsan Gyimesi úr. – A kérdés kompromittálja a tanút, és nem tartozik a tárgyhoz.
– Elnézést kérek, de ha ez nem, akkor mi tartozik hozzá? – Anti nem hagyta magát. – A kérdés létfontosságú az ügyben, hisz a védelem éppen gyermekek jövőjéért küzd.
– A tiltakozást visszautasítom – döntött a bíró.– Kérem, folytassa, ügyvéd úr.
Antal feltett még egy-két kérdést, ami lényegében értelmetlen volt, csak az időt húzta, közbe-közbe az órájára pillantva. Majd elhangzott a felszólítás, miszerint igazolniuk kell, hogy a ház és a telek egykor az Egyházé volt.

A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

 

Mit vettek még, akik ezt vették?

Stift Z. Angelico: Matrica

Stift Z. Angelico

Matrica
Angelico MTC-001

10 Ft

Stift Z. Angelico: Matrica

Stift Z. Angelico

Matrica
Angelico MTC-005

10 Ft