„Nem tudom, pontosan mennyi lehet, de kilencven százalék fölé gondolnám azt a megtérés útján haladó, óriási keresztény tömeget, amelyik már túljutott a damaszkuszi fordulaton s elköteleződve él, de még mindig messzebb van Krisztustól, mint amilyen közel gondolja magát. Jól példázza ezt az én esetem is.

Végig kell járnunk a megtisztulás és a megvilágosodás útját, hogy ráléphessünk az egyesülés útjára. Ez az út sokszor nagyon fájdalmas, de végig kell mennünk rajta, ha valóban találkozni akarunk az élő Istennel, Jézussal.
Fáj odaadni Jézusnak azt, amihez nagyon ragaszkodunk; különösen, amikor egy szeretett személyről van szó.”

Csókay András idegsebészt tízéves fia, Marci tragikus elvesztése töltötte el kimondhatatlan fájdalommal és depresszióval. Lelki naplójában és elmélkedéseiben ezt igyekezett szavakba önteni. Ez a hiányérzet a hívő ember számára csak a szenvedő Jézussal való egyesülésben tud feloldódni, az isteni kegyelem segítségével.

A könyv szenvedésből talpraálló boldog ember tanúságtétele, hogy hozzásegítse általa embertársait a feltámadt Krisztussal egyesült élethez – különösen azokat, akiket nagy veszteség ért vagy nagy nehézségek között élnek.