Azok számára, akik mélyebb lelki életet akarnak élni, nélkülözhetetlen a lelkek megkülönböztetésének ajándéka. Emberi természetünkben mély sérülést okozott a bűn, ezért elhomályosult a látásunk: nem vagyunk képesek minden helyzetben felismerni a jót (Isten akaratát).

A könyv szerzői bölcs tanácsokat adnak arra vonatkozóan, hogy a Szentlélek által hogyan fejlesszük ki magunkban ezt az ajándékot.

A gonosz szellem akaratunkra való behatásának első ismertetőjegye a nyugtalanság, a zavartság és a búskomorság. Mindez egyenes ellentétben áll azzal a békével, amely Isten adomány. Valóban, ha az ördög nyíltan megkísért, gyűlöletet, elégedetlenséget, haragot, irigységet, mindenféle nyomasztó és nyugtalanító szenvedélyt ébreszt bennünk, vagy érzéki kéjelgéseket, gazdagság és dicsőség utáni vágyakozást idéz elő a lélekben. Mindezek elkápráztató látszatukkal vonzanak, és ha az ember nem birtokolja őket, akkor kínoznak, ha pedig vágyakozik utánuk, akkor ezerféle módon nyugtalanítanak, pontosan, mint a rózsák, amelyeknek a látványa annyira izgató, de ha a kezünkbe vesszük őket, töviseikkel megszúrnak. Ha azonban álcázottan jön az ördög, hogy jó érzésekkel és látszólag ájtatos gondolatokkal kápráztasson el, akkor, még ha kezdetben a lelket ki is elégítette, végül mégiscsak nyugtalanságot és zavartságot fog maga után hagyni. Ennél a megkülönböztetési szabálynál meg kell jegyezni, hogy az a szellem, amely a lelket nyugtalanná, zavarttá, levertté, izgatottá teszi, és csak rendetlenséget okoz, rossz szellem.

[…]

Mindig tartózkodónak kell lennünk, soha ne engedjük át magunkat teljesen lelki vigaszoknak és szívünkkel ne tapadjunk hozzájuk; mert Isten, ahogyan adta, úgy meg is vonja tőlünk ezeket. Édessége mézével csalogatott, később szárazság és sivárság által fog próbára tenni.