Mindig különleges és meglepő, amikor valaki felnőttként találkozik Istennel, és megérinti őt a Végtelen, az Örök Titokzatos. E kötetben harminc híres író, filozófus és művész történetét ismerhetjük meg az egyetlen igaz Szeretet bűvöletében.

Gárdonyi természetbúvárként igazában a szép a szép természetben, a csodálatos teremtésben találta meg Istent, amint maga sokszor hangoztatta. Az édesanyját elveszítő Szabolcska Mihályt így vigasztalja (három évvel korábban még ateizmusát szellőztette!):

„A kétségbeesés nem lehet művelt embernek és papnak marcangolója, bármennyire szerette is azt, aki tőle ily módon megvált. Mert rend és törvény van a világegyetemben, az kétségtelen. S ha mikor azt mondjuk: nincs gondviselés, az csak azt jelenti, hogy a világegyetem rendjét és törvényét emberi ésszel elítéljük. […] A buta véletlenség világteremtő erejét hinni, nem tartom emberi értelemhez méltónak. A mindenségben lehetetlen nem látnom az erőt, az erőben a rendet, a rendben az Elmét.”

Gárdonyi istenhite ettől az időtől mindvégig rendíthetetlen.

A Titkosnapló Marfiumcseppek című részének feljegyzéseiben olvasom: „Hogy tudnád, hogy mi az Isten, mikor azt sem tudod, hogy te magad mi vagy? s nem tudod, mi a világ.” – „Lehetetlen, hogy a világmindenség ura csak azért adott volna életet, hogy megint megsemmisítse. Minden, ami van, van valamiért. Ha a formák változnak folytonosan, azt is látjuk. Tehát mink is valamiért vagyunk a világon, s változton változunk. Miért ne lehetne a halál is csak változás, utolsó e földön, de nem utolsó a nagy mindenségben?”

Sík találón jellemzi Gárdonyi istenkeresését: „Miért éljek?” – tűnődik sokszor éjszakánként. „Lassanként azonban ez a fullánk is eltompul; egyre hatalmasabban jelentkező misztikum-érzéke ezt is elcsitítja. Az Istent is voltaképp nem meglátja, hanem megsejti és megérzi: ráébred. A Pascal-féle Le cæur a ses raisons gondolkodása érvényesül itt. (A szívnek megvannak az érvei, melyeket az ész nem ismer.) Az élet és a mindenség Isten nélkül nemcsak és nem elsősorban az ész előtt lehetetlen: a szív tiltakozik ez ellen a képtelenség ellen…” Lehetetlen az is, hogy az élet célja a halál legyen!