Ismerkedjünk meg az őskeresztyének életével! Erőt, bátorítást meríthetünk példájukból, s erre mai világunkban igencsak szükségünk van. Mi ugyan nem a „véres” vértanúság korában élünk, de ha hitünket komolyan vesszük és éljük, nekünk is életünket kell adnunk Jézusért. Természetesen nem hagyományos értelemben vett „egyháztörténetet” jelentettünk meg Gyökössy Bandi bácsi tollából. A híres lelkész-pszichológus hogyan is írhatna olyan művet, amelyben csupán adatok és tények hemzsegnek?

Ha csak arról olvasnánk, hogyan éltek az első keresztyének és emellett nem tekintünk magunkba, nem tettünk mást, mint hogy tanultunk valamit a keresztyénség kezdeteiről. De a mi célunk ennél több: mi szeretnénk valódi homo christianusok lenni. Ezért minden fejezet központi mondanivalója az ember és a különböző cselekedeteinek lélektani rugói. Emellett Bandi bácsi újra és újra tükröt tart elénk.

Ha valaki életében egyszer-egyszer ebből valamit meg tud cselekedni, például odatartja a másik arcát – annak számára kiderül, hogy mégsem csattan el a második pofon, és igaza van Jézusnak. Vagy valaki valamire kényszeríti, és ő nem „egy mérföldnyire” megy – bármit érhetünk alatta, akár egy dupla műszakot –, hanem túlteljesíti, és akkor kérdezik meg tőle először: te miféle ember vagy? Mert az első mérföld köteles mérföld, a második az önkéntes mérföld. Az első mérföld az néma mérföld, a második mérföld az már beszédes mérföld. – „A góré kiment, és te mégis itt gürizel?” És akkor azt mondod, amit egy újpesti munkás mondott: „Az »én górém« mindig lát engem, és ezért végzem a munkámat.”

Gandhi, a soha meg nem keresztelkedett, de egyik legigazibb „keresztyén” – fegyver nélkül vitt véghez egy nagy forradalmat. Ott vér alig folyt, de ha folyt, akkor Gandhi szándéka ellenére történt. És amikor őt szíven lőtték, indiai módon összetette a kezét, és megköszönte, ahogy Jézus szólt a kereszten: Atyám, bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek!