Küszöbön a futóbajnokság a Jószagú réten. Ezen dől el, hogy az idén ki a gyorsabb: a nyúl-e, vagy a róka, mert azután az lesz itt az úr. Mindenki abban bízik, hogy Kajszabajszi, a nyulak aranylábú futóbajnoka ezúttal is legyőzi a rókát, mert olyan csodálatos nyúlcipője van, ami még sosem hagyta cserben. Most is szinte biztosra vehető a győzelme, hacsak valami váratlan esemény nem jön, vagy nem okoz veszedelmes galibát egy haszontalan nyúlgyerek. Az ilyesmi pedig bármikor megtörténhetik...

Dél már régen elmúlt, de a kakukkos óra hallgatott, mióta Bénike megette belőle a kakukkot. Most éppen akkor érkeztem haza, amikor az apja azt fontolgatta, hogy mihelyt itt lesz, elevenen megnyúzza. Mit sem sejtve, vidáman rontott be, majdnem letépve a bejárati csalánszőttes függönyt.
– Csókolom, papa! – kiáltotta a futástól kifulladva. Anyja tüstént elébe állt.
– Jaj, már úgy aggódtunk érted, drágaságom! Azt hittük, valami bajod esett.
Rőtfülű a fogát csikorgatta:
– Hol hagytad a dögönyözőt?
Kisróka vigyorogva hadarta:
– A dögönyöző bácsi azt üzeni, hogy hitelben nem dögönyöz többet!
– Akadjon hurokba a lába! – mordult fel Rőtfülű, és még több, hasonló jókívánságot felsorolt volna, ha Bénike nem folytatja: – De azért nem jártam hiába!
Megvárta, amíg minden tekintet rászegeződik, s csak akkor jelentette ki:
– Képzeljétek, fogtam egy nyulat!
– Hűűűha!... Ez aztán valami!... De az általános családi csodálkozás csak addig tartott, amíg Rőtfülű papa meg nem kérdezte, hogy hová tette.
– Eleresztettem! – felelte Bénike, amire nyomban kitört a vihar. A papa rőt füle szinte lángolt az indulattól.
– Ó, te ügyefogyott! Hát ezért nevellek? Ezért taníttatlak, hogy elereszd a megfogott nyulat?
– De papa, hogyha megeszem, sohasem árulta volna el, hogy hol van Kajszabajszi futóbajnok csodálatos nyúlcipője!
A rókacsalád minden tagjának elakadt a lélegzete. Legelsőnek Rőtfülűné sikoltott fel:
– Ugye, hogy megálmodtam?!
Rőtfülű még gyanakodott.
– Biztos, hogy nem csaptak be? Miféle nyúl volt azt?
– Valami Kajlatapsi. Először jól ráijesztettem, azután mézes-mázos lettem, és az a buta teljesen bedőlt nekem, pedig a nevemet se tudja!
– No és hol van a cipő? – kérdezték mind egyszerre, izgatottan.
Kisróka rejtélyesen elmosolyodott.
– Mit kapok, ha elárulom?
– Vasárnapra galamblevest főzök! – ujjongott Rőtfülűné, Rőtfülű pedig felült a heverőn, és a zsebében kotorászott.
– Nesze, három rókapénz. Elmehetsz a bolhacirkuszba.
–Az első helyre öt kell! – szemtelenkedett Bénike, mire a hiányzó kettőt is tüstént megkapta.
– És most ki vele! Hol az a nyúlcipő?
Bénike úgy ejtette ki a szavakat, mintha mindegyik egy-egy kilót nyomott volna.
– A Tavaszi Hérics utcai öreg nyúlcipész műhelyében! – Aztán nagyot nevetve tette hozzá –: Zabszerdán pedig a te lábadon lesz, papa!