Szent László életének csodás és kalandos eseményei példát mutatnak arra, hogyan lehet valaki egyszerre bátor és vitéz uralkodó, messze földön híres harcos, mégis a keresztény hit igaz követője.

László imáinak erejéről legendák sora szól. Egy hadjárat alkalmával kietlen pusztaságba jutottak: a katonák éheztek, de tápláléknak valót sehol nem találtak. A király az Úrhoz fohászkodott, hogy amint a választott népet mannával táplálta a pusztában, őket is segítse. Szavai nyomán számtalan szarvas, bivaly és őz jelent meg, szelíden felkínálva magát az éhes seregnek. Máskor ellenség elől menekült a király és serege. Sziklás helyen jártak, az embereket és a lovakat elcsigázta a szomjúság. László király kimerültségében a földbe szúrta lándzsáját és ledobta sisakját, hogy megtörölje a homlokát. A lándzsa, a sisak és a lópatkók nyomán víz fakadt, ezeket a formákat most is őrzi a szikla. A patkó alakú forrást Szent László kútjának nevezik, azóta is sokan oltják belőle szomjukat. Egy csata végén, amikor a magyar sereg az ellenséget üldözte, azok cselhez folyamodtak: pénzt szórtak maguk mögé a földre, abban bízva, hogy László katonái majd elkezdik felszedni az aranyat. A király azonban imádkozni kezdett: „Uram, segíts, hiszen érted harcoltam!” Ekkor a sok arany kővé vált, s a vitézek ismét követték az uralkodót. Azon a vidéken, ahol ez történt, a mai napig Szent László pénzének nevezik a kerek, lapos köveket.

László magas termetű, erős ember volt és számos csatában győzedelmeskedett – a krónikaírók nem véletlenül hasonlították oroszlánhoz. Ám vele is előfordult néha, hogy menekülnie kellett.

Egyszer túlerőben levő ellenség már-már utolérte, amikor így imádkozott: „Istenem, szabadíts meg!” Ekkor a hegy, amelyen vágtatott, kettéhasadt mögötte – a legenda szerint így keletkezett Erdélyben a Tordai-hasadék.