Sokan vannak, akik nem tudják összeegyeztetni pszichikai valójukat a lelki élet következményeivel. Lehetséges-e keresztény módon viszonyulni a szégyenhez, a szenvedéshez vagy a gyűlölethez?

A mélységek evangelizációja című könyv Isten Igéjének hallgatására buzdít, s az Ige fényénél akar elvezetni a lét egységének élményéhez. Az olvasó egészen konkrét módon találkozik a Szentháromságos Isten kegyelmével, mely emberi lényének minden rétegét megeleveníti – azokat is, melyek súlyos sérüléseket szenvedtek a múltban. A könyv végigvezet bennünket a lelki és pszichikai élet útvonalain, s közben Isten szeretetével és igazságával szembesít. Lehetővé teszi, hogy felismerjük a múltban megkezdett halálos utakat, és segít letérni róluk, hogy Krisztust követve a valódi élet útját válasszuk.

Igen gyakori az a magatartás, amikor a másik embert kérjük arra, hogy töltse be hiányunkat. Aki valamilyen módon nélkülözni volt kénytelen valamelyik szülője vagy akár mindkettő – szeretetét, az félő, hogy tudtán kívül is apát vagy anyát keres magának minden kapcsolatában. A kapcsolat tehát meg fog rekedni. A másikat ugyanis nem önmagáért szeretjük, hanem azért, amit számunkra jelenthet. Ha nem kapjuk meg tőle azt, amit vártunk, követelőzővé vagy túl kritikussá válhatunk vele szemben.  Ezzel megkezdődik a kapcsolat válsága.

[…]

Ez az idő azonban elkövetkezik és kidomborodik a jelentősége. A megtérés útja ér vele célhoz, az áldás és a szabadulás ideje jön vele el. A bocsánat forrása mindig Isten, csak az ő kegyelmének segítségével tudunk megbocsátani. Nem hagyatkozhatunk kizárólag a saját erőnkre, mégis minden erőnkkel részt kell vennünk a végrehajtásban.