Szerző: Vértesaljai János
Cimkék: Esküvő
Kategória: Család, házasság
ISBN szám: 978-615-51497-6-4
Kiadó: Családakadémia-Óbudavár Egyesület
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 166
Méret: 120x190 mm
Kötés: puhafedeles
1500 Ft
A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!
E könyvet jó szívvel ajánljuk: jegyes felkészítőknek, öntudatos jegyespároknak, és azoknak a házaspároknak is, akik szeretnék megújítani a kapcsolatukat.
Isten egymásnak teremtett minket. Istennek szeretetterve van velünk kapcsolatban. Már megfoganásunk előtt szeretett minket és kiválasztott bennünket egymás számára. Nem véletlen szerettünk egymásba, nem véletlenül sodródtunk egymás mellé.
Az Isten az, aki egymásnak teremtett bennünket, hogy az életünk kiteljesedjék, hogy szeressünk, és szeretetet adjunk. Isten akarata, hogy a kettőnk egysége létrejöjjön. Ez munka: öröm és feladat. „Tegyél szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra!...” (Én 8,6)
Neveljük magunkat. Sohasem a társunkat, csak magunkat
neveljük. Nem azért, mert ne volna szembeötlő társunk neveletlensége, hanem
azért, mert mielőtt kimondanánk neki a „tutit”, hitelesebbek leszünk, ha mi
magunk saját magunkon már elkezdtünk valamit a „tutiból” megvalósítani.
Ilyenkor derült ki, hogy apróbb változtatás a berögzült dolgainkon milyen
komoly feladat. A saját kudarcaink pedig irgalmassá tesznek bennünket a másik
átalakításával kapcsolatban.
A változtatásra, az önnevelésre példa, hogy életünkben és a társunkban a szépet
és a jót akarjuk meglátni. Ne a hiányzó dolgaink felett keseregjünk. Ami van,
annak örüljünk. Az emberek sajnos a negatív látásmódra vannak beállítódva. Pl.
ha van egy gyönyörű autónk, és keletkezik rajta egy kis karcolás, ezután már
hajlamosak vagyunk csak a karcolást lázni, és azon bosszankodni. Feladatunk
tehát a jót keresni, megnevezni, kimondani saját magunk számára, aztán
elmondani másoknak, elsősorban a társamnak.
[…]
A hűség nem érzelmi kérdés, hanem akarati. A házasságban
egymásnak adjuk a szívünket, eggyé válunk. Ez az eggyé válás, ez az egymásnak
átadott szív azonban nem garancia arra, hogy ne legyenek kísértéseink.
Kísértések sokfélék lehetnek. Jöhet kételkedés, elbizonytalanodás formájában.
Jól választottam, valóban ő a nekem rendelt társ? A nehézségek idején
önkéntelenül megfogalmazódhat: „Anyám, én nem ilyen lovat akartam!”
Előfordulhat, hogy felbukkan egy régi „ismerős”, és vonzóvá válik. Elkezdünk
hasonlítgatni, előbogarásszuk társunk hibáit, sérelmeinket, és az önsajnálatba
keseredünk bele, aztán fantáziálunk és képzelgünk.
Gyakran előfordul, hogy úgy érezzük, hogy ami a házasságunkban nekünk jár, azt
nem kapjuk meg. A törődést, az odafigyelést, a gyengédséget, a dajkálást, a
tapintatot, a csodálatot stb. Úgy érezzük, hogy már nem mi vagyunk a
legfontosabbak a társunk számára, fontosabb a gyerek, az anyukája, a barátnője,
a haverok, a munka, az érvényesülés. úgy érezzük, hogy megszokott bútordarabok
lettünk. Keressük azt a vibrálást, azt az izgalmat, amit nekünk jelentett a
társunk és mi is őneki.
A megrendeléshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!