Átalakulás Krisztusban

Lisieux-i Szent Teréz és az evangéliumi példabeszédek

Átalakulás Krisztusban

Szerző: Thomas Keating

Kategória: Lelkiség
ISBN szám: 978-615-51202-2-0
Kiadó: Sarutlan Kármelita Nővérek
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 70
Méret: 130x200 mm
Kötés: puhafedeles

1200 Ft

Ebből a termékből jelenleg nincs készletünk!

Részletes könyvajánló

Thomas Keating Átalakulás Krisztusban című munkájában arról ír, hogyan értelmezte Lisieux-i Szent Teréz a jézusi tanítást.

Teréz rendkívüli képességgel hatolt Jézus tanításának mélyére, és ezt napi programmá fejlesztette. Noha mindössze huszonnégy évet élt, igen érett spiritualitás jellemezte.

Keating atya Jézusnak a példabeszédekben megjelenő tanításairól ír, és megmutatja, miként értelmezte Teréz e titokzatos elbeszéléseket. Szent Teréz nap mint nap igyekezett megélni a „Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek benneteket!” evangéliumi tanítást. Meggyőződése volt, hogy ez a legjobb életprogram, hiszen valamennyien naponta gyakorolhatjuk, és ily módon rátalálhatunk Isten országára a hétköznapi életben.

Keating atya szerint Szent Teréz arra tanít, hogy ha emberi kapcsolatainkban rombolás helyett – építünk, és maradéktalanul bízunk abban, hogy Krisztus az idők végezetéig velünk marad – átalakulunk.

Szent Teréz nagyon buzgón gyakorolta Jézusnak a hegyi beszédben elhangzott tanításait. Először is mindenkihez segítőkészséggel fordult, mert Istent látta bennük. Mindig másokra gondolt, apró szívességeket tett a környezetében élőknek, de mindezt úgy, hogy az nem vált terhessé számukra. Ahogy ő fogalmazott: „Egyetlen szükséges dolog van: hogy kizárólag Istenért dolgozzunk, és semmit sem önmagunkért vagy teremtményekért tegyünk.”

[…]

Az igazság az – és ezt Teréz is megerősítette –, hogy Isten mindenható és végtelenül irgalmas. Ezért „soha nem bízhatunk túlzottan Istenben”. Éppen ellenkezőleg: az Istennel való egyesülés útja a vakmerő bizalom benne, nem pedig a hamis alázatból fakadó tétovaság. Belső kétségeink megnehezítik ezt a fajta bizalmat, hacsak nem dolgozunk szüntelenül a kis úton. Ha így teszünk, előbb-utóbb észrevesszük, hogy viszonyulásunk az eseményekhez és az emberekhez változni kezd.  Többé nem vetítjük ki emberi elvárásainkat Istenre, és nem dédelgetünk mindenféle előfeltevést arról, hogy mit kellene tennie.

[…]

Ahogy a kovászról szóló példázatban is láttuk, Isten országa jelen van a legnagyobb romlásban is. Talán el kell fogadnunk azt a megalázó tényt, hogy nem vagyunk olyan jók, mint amennyire szeretnénk lenni, és meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, mértéktelenül bizakodva az Atya jóságában és az isteni szeretet hatalmában, amelye képes meggyógyítani egy egész élet sebeit. Nem számít, hogy milyen nehézségekkel küzdünk, Teréz arra buzdít minket, hogy szüntelenül szeressük, rombolás helyett építsünk, és határtalan bizalommal hagyatkozzunk Istenre.

 

Mit vettek még, akik ezt vették?