A tiszta, hiteles forrásaiból merítve megújulni igyekvő egyházat szolgálta a II. vatikáni zsinat (1962–1965), mely számos szakértő szerint a XX. század legfontosabb vallási eseménye volt.

Már megnyitása előtt sok reményt, félelmet, kíváncsiságot és spekulációt ébresztett az emberekben. Négy éve alatt a televízió nézőit lenyűgözték a zsinat elegáns, alaposan kidolgozott, színpompás és remekül megrendezett nyilvános szertartásai; a tanácskozások során kitörő váratlan drámai viták pedig szinte hetente az újságok vezető hírei közt szerepeltek.

A zsinatról szóló könyvek sorában John W. O’Malley jezsuita történész munkája hiánypótló teljesítmény: alapvető szempontok szerint mutatja be e nagy jelentőségű tanácskozássorozatot.

Olvasmányos áttekintést kínálva O’Malley három dolgot nyújt az olvasónak: először is ismerteti a lényeges történéseket 1959. január 25-étől, amikor XXIII. János pápa kihirdette a zsinatot, egészen az 1965. december 8-áig, a zsinat lezárásának napjáig; másodszor elhelyezi az eseményeket történelmi és teológiai összefüggésekben; harmadszor pedig néhány támponttal szolgál annak megértéséhez, hogy mit is kívánt elérni a II. vatikáni zsinat, melynek ismerete biztosítja a szerző szerint a legjobb, sőt a legfontosabb utat a római katolicizmus mai formájának megértéséhez.