Szent X. Piusz, a 20. század első nagy pápája fordulatos életutat járt be, míg végül szegény szülők sarjaként Szent Péter örökébe léphetett. A közvélemény kevés esélyt jósolt neki a pápaválasztó konklávé idején, ám amikor Ferenc József – élve a német-római császárok évszázadok óta nem gyakorolt jogával – vétót emelt a legbefolyásosabbnak számító bíboros személye ellen, sokak meglepetésére az addig háttérbe húzódó velencei pátriárkára, Giuseppe Sartóra esett a választás, aki pápaként nagy elődei iránti tisztelete jeléül a Piusz nevet vette fel.

Róma 257. püspöke lelke egyszerűségében egész élete során a szegények mellett állt, és a rászorulók igazi atyja kívánt lenni. Püspökként még a halászgyűrűjét is elzálogosította, hogy a nincsteleneken segíthessen; szerénységében pedig egykor gondolni sem akart arra, hogy pápává választják… Jellemző mondása végigkísérte életét: „Én csak egy vidéki pap, egy vidéki püspök, egy vidéki érsek, egy vidéki bíboros vagyok…”

Wilhelm Hünermann izgalmas és lebilincselő regényében Rieséből, egy észak-itáliai falucskából követhetjük nyomon a kis Beppo életének eseményeit, a szemináriumi évektől papi életének állomásain keresztül egészen Szent Péter trónusáig.