Hűtlenné válik-e az egyház küldetéséhez, ha csak önmagára koncentrál? Nincs-e itt az ideje annak, hogy még határozottabban forduljon a jelen kihívásai felé? Aggodalom és szenvedélyes belső tűz hatja át a világszerte ismert einsiedelni apát, Martin Werlen legújabb könyvének minden sorát.

Lényegi kérdésekre hívja fel a figyelmet, és olyan lelki utat kínál, amely a gyógyulás és a mélység felé vezet. A kétes és eretnek külsőségekkel szemben a remény világos perspektíváját vázolja fel. Bátorító és profetikus könyv.

Nemcsak keresztényekként, hanem gondolkodó emberekként is feladatunk, hogy támogassunk olyan politikai irányzatokat, amelyek kiállnak amellett, hogy minden embert megillet az igazságosság és a béke. Ugyanis „mindaddig, amíg nem szüntetik meg a társadalomban és a különböző népek közötti kirekesztést és egyenlőtlenséget, lehetetlen lesz felszámolni az erőszakot. A szegényeket és a szegényebb néprétegeket vádolják erőszakkal, de esélyegyenlőség nélkül az erőszak és a háború különböző formái olyan termékeny talajra találnak, melyek előbb vagy utóbb robbanást okoznak.”

[…]

XCIX

„Jézus szerette Júdást. Az, hogy Júdás elárulta őt, szörnyű bűn volt, mégis megbocsátható. Júdás tévedése abban állt, hogy nem hitte el a bocsánatot, s ezért felakasztotta magát. Képzelje csak el, mi lett volna, ha az egész teljesen másképp zajlik: Júdás odafutott volna Jézushoz, amikor az a kereszt alatt tántorgott és botladozott. Zokogva, könnyek között borult volna térdre, s kért volna bocsánatot áldozatától, megragadta volna köntöse szegélyét, s könyörög neki a római katonák rúgásai ellenére. Mit gondol, milyen tekintettel találkozott volna? Gyűlölettel telivel? Nem hiszem. Szeretetteli tekintettel, Wilfred, szeretettel telivel.”
Az egész egyház közösségében találjunk rá a hit örömére! Minden egyes ember meg van hívva erre, aki az életre vágyik: nem túlélésre, hanem az élet teljességére. Erre csak egy találó szalagcím van.
Fókuszban. Isten szeretettel teli tekintetének fókuszában.