Az egyházi év legtöbb ünnepe történelmi eseményhez kapcsolódik: Isten tetteihez, amelyeket Fia, Jézus Krisztus által vitt végbe a történelemben. És miközben Isten tettei ünnepeljük, azok velünk is megtörténnek, és mi meggyógyulunk.

Anselm Grün atya (1945) a münsterschwarzachi bencés apátság szerzetese és házgondnoka, sokak lelkivezetője és spirituális kísérője. Korunk egyik legolvasottabb keresztény szerzője.

Michael Reepen (1959) Freiburgban tanult teológiát, 1982-ben belépett a münsterschwarzachi apátságba. Nevelőként dolgozott, majd ifjúsági pasztoráció tanult, két évet misszionáriusként töltött. 2006 óta Münsterschwarzach apátja.

A böjtölés lerántja a gondolatainkat és érzelmeinket borító leplet. Így szembesülünk a bennünk lévő bosszúsággal, beteljesületlen vágyakkal és szükségletekkel. A böjtölés elárulja, mi életünk és jó közérzetünk alapja. Vajon csak akkor vagyunk-e elégedettek Istennek és élünk jókedvűen, ha eleget ettünk? Jámborságunk csupán jó közérzetünk meghosszabbítása Isten felé, vagy más alapból élünk, más forrásból táplálkozunk? A böjt ehhez a forráshoz akar elvezetni minket, ahol Isten Lelke buzog bennünk. Megmutatja tehetetlenségünket, hogy semmit se magunktól, hanem mindent Istentől várjunk. Hiányainkat nem tölthetjük be magunk, csak az Isten.

[…]

A reformáció ünnepe arra akar emlékeztetni minket, hogy állandóan ki kell tennünk magunkat az átalakulásnak. Érvényes ez minden keresztény közösségre, a családra, az egyházközségre, a szerzetesközösségre is. És érvényes az egyház egészére is. A főnek és a tagoknak állandóan meg kell újulniuk az evangélium szellemében, máskülönben az a veszély fenyegeti az egyházat, hogy elpihen a struktúráiban, bebetonozza a hatalmi viszonyokat és megmerevedik. A reformáció ünnepe érzékennyé akar tenni minket arra, hogy felismerjük, mit akar Isten rajtunk éppen ma alakítani és megújítani. Meg kell újítanunk gondolkodásunkat, magatartásunkat, kapcsolatainkat, hogy Jézus Krisztus hiteles tanúi lehessünk a mai világban