A „Filó-faló” segít elgondolkodni a kérdéseiden. Filózz te is velünk! Egy egész sorozatra való izgalmas és különleges könyvet kapsz – gondolatébresztőnek.

Kemény meccs zajlik Jancsi és a félelme között. Jancsi meghátrálhat, és engedhet a félelemnek. De össze is szedheti bátorságát, hogy szembenézzen a félelmével, és továbbmenjen. Ha felülkerekedik benne a bátorság, a félelem megsemmisül. A félelem nem harcol, a félelem ijedős: nyomban meghátrál, ha bátorsággal találkozik.

A félelem gyermekei

A vadászok rohannak, tudják, hogy hamarosan rájuk szakad az éjszaka.
Néhány perc, és koromsötét lesz. Muszáj visszaérniük a barlangba. Éjjel az orrukig sem látnak, könnyen a vadak prédájává lesznek. Ezek az állatok a sötétben is látnak, és messziről megérzik az emberszagot. Eluralkodik rajtuk a félelem, az emberek már az arcukba csapódó ágakra sem ügyelnek, egyre gyorsabban rohannak.

A félelem ösztönzi őket ekkora rohanásra. Ha nem félnének, ráérősen térnének vissza a vadászatból. Sokan odavesznének közülük, felfalnák őket a vadak, vagy beleesnének egy szakadékba.
A félelem adja a jelet, hogy minél gyorsabban húzódjanak menedékbe.
Félelem nélkül őseink nem védekeztek volna a veszélyben, azt nem élték volna túl, és mi most nem lennénk itt. A félelem megóv minket. Ha félünk az autóktól, akkor nem megyünk át körültekintés nélkül az úttesten, nem járunk az út közepén. Jól tesszük, ha félünk messze kiúszni a parttól, amikor erősen fúj a szél és hatalmasak a hullámok, hiszen elboríthatnak, és talán erőnk sem lenne elég visszaúszni. Jól tesszük, ha nem merünk a szakadék szélén járni: ha beljebb húzódunk, kisebb a veszélye annak, hogy lezuhanunk.