Hogyan valósítható meg, hogy a szentolvasó napi mondása a lélek sajátságos tápláléka legyen? Jáki Szaniszló, a világhírű bencés tudós mintegy saját példáján keresztül válaszol erre a kérdésre. A kötet minden sora arról tanúskodik, hogy a rózsafüzér nemcsak az egyszerű lelkek és az idősek imádsága.

A titkokról szóló húsz elmélkedés abban is segítségünkre van, hogy ne csak az ajkunk, hanem szívünk és értelmünk is imádkozzék. Hiszen a rózsafüzér lényegében szemlélődő megfontolása az üdvösség nagy titkainak, ahogy azok a Megtestesülés tényéhez kapcsolódnak.

Pilátus ítélete félelmetes volt. Az ostorozás végrehajtásával kezdődött, ami Jézus testét teljesen összeroncsolta. A katonák Jézus megalázását tovább fokozták azzal, hogy királynak öltöztették fel. Bíborpalástot dobtak a vállára, nádat adtak a kezébe kormánypálcaként, a fejére töviskoronát tettek, és kezdtek térdet hajtogatni előtte, miközben gúnyolva a zsidók királyának mondták őt. A kegyetlenséget még megtoldották azzal, hogy az arcába köptek, és egy náddal elkezdték ütni a fejét. – Ennyit azokról, akik gúnyt űztek Jézus megkoronázásából, és ezzel csak saját maguk emberségét gúnyolták ki.

A töviskorona külön figyelmet érdemel. Alakja nem szalagszerű volt, hanem inkább sapka („pileus”), amilyet a szabad emberek szoktak viselni munka közben. A rabszolga felszabadításának szimbolikus formája az volt, hogy adtak neki egy pileust. A katonák Jézust nem tekintették többnek egy rabszolgánál, és tövisből készült pileust adva neki gúnyos tréfát űztek abból, hogy a királynak tartotta magát. Ezt a királyt akarták így „felszabadítani”, aki éppen ellentéte egy rabszolgának.

[…]

Az viszont biztos, hogy soha nem fogyunk ki alapos indokokból, hogy nap mint nap imádkozzuk a szavakat: „imádkozzál értünk, bűnösökért”. Hiszen hacsak nem imádkozunk most, amikor még teljesen virágzik bennünk azt élet, végső óráinkban hiányozni fog a képesség, a hatóerő elmondani ezeket a szavakat. Akkor már a test és az értelem nagyon meggyengül ahhoz, hogy erőteljes új kezdést indítson. Akkor már nem lesz elég idő ahhoz, hogy új és erős lelki képesség gyorsan fejlődjék bennünk. Akkor már a régi tartalékokból kell élnünk, különben csak erőtlenül fogunk sóhajtozni valami fensőbb erő után.

Szünet nélkül töltsük fel ezeket a tartalékokat! Nem kell többet tennünk, mint a zsebünkben hordani a rózsafüzért, és amikor csak lehet, utánanyúlni. Minden ilyen tettre az az Lélek indít bennünket, akit Jézus küldött, de csak azután, hogy Gábriel angyal tudatta Máriával, hogy a Szentlélek a kegyelem teljességével szállt le rá.